Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Raffay Sándortól: Péter
86 Raffay Sándor. Lukács mondja: az Isten Krisztusa, vagy a mint Máté közli: Az élő Isten fia. Itt van tehát a válság pillanata. Az ó- és az újtestamentom a régi és az újszövetség határánál vesztegel a kor. „A régiek elmultak, minden megújult!" Mondja Pál apostol erről a komoly pillanatról. Péter lépte át elsőnek a zsidóság körét: lemondott a várakozásról. Neki a Messiás már megérkezett. Péter szakított először a hagyományos képzetekkel: neki az istenország nem külső hatalommal, hanem a lélek erőivel és szentségével teljes közössége az Isten népének, Péter volt az első, aki Jézus törekvéseit megértette, céljait átlátta, s így első, akit valóban a szellem^ és lélek azonossága csatolt Jézushoz. Péter az első hívő. Ο mondta ki az új vallásos közösség fundamentumát képező első hittételt, mely azóta is sarkalatos tétele a keresztyén közösségnek: A názáreti Jézus a Krisztus, az Isten küldötte, a Megváltó, az életre vezérlő Mester, aki az üdvösségre vágyakozóknak út, igazság élet, akinek nyomában bizonyosan az Atyához jut az ember. Péter e vallomása tehát korszakos volt nemcsak Jézusra, nemcsak Péterre és a tanítványokra, hanem a keresztyén közösségre nézve is. Amikor ez a vallomás elhangzott, s a mikor a vallomás alapján a többi tanítványok is megmaradtak a Krisztus mellett: abban a pillanatban már megvolt a keresztyén anyaszentegyház magva. Mert a keresztyén anyaszentegyház mindazoknak közössége, akik a názáreti Jézust a Krisztusnak vallják s az ő vezetésével igyekeznek eljutni az Atyához. Jézus nem oly értelemben akart közösséget alkotni, amint az most a szervezett egyháznak alakjában előttünk állt. Hanem szellemi, lelki közösség alapítására törekedett. Ezért nem adott egyetlen utasítást sem a szervezkedésre vonatkozólag, hanem folyton csak az Isten Szentleikének befogadását sürgette. Ennek birtokában a külső kereteknek semmiféle jelentőségük nincsen. Mikor Péter ezt a korszakos vallomást megtette, Jézus intette őket, hogy senkinek se szóljanak róla, hogy ő Krisztus. (Mt. 16 2q, Mk. 8 3 0, Lk. 9 2 1.) Tehát még mindig nem akarta teljes nyilvánossággal hirdetni messiási voltát. Még mindig korainak tartotta a nyilt fellépést. Nagyon jellemző ez Jézusnál. Valahányszor egy-egy betegségtől megszabadított hálás lélek hirdetni akarta Jézus dicsőségét, mindig megtiltotta azt nekik. A tanítványokhoz intézett e kérdés mutatja, hogy teljes nyíltsággal még előttük sem beszélt erről a legfontosabb dologról. Tanításai közben ugyan sokszor rámutatott messiási igényeire, de nyilt, határozott szóval még eddig nem mondotta magát Messiásnak. Ε nagy tartózkodásnak az oka nem lehet más, mint hogy a fólreértetést akarta kikerülni. Előbb az alapfogalmakat kellett átalakítani, csak azután
