Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Raffay Sándortól: Péter
Péter. 83 nél ? Annak néz-β engem, aki vagyok? Felismerte-e, elismeri-e bennem a megígért Messiást? Annál természetesebb pedig e kérdés feltevése, mert Lukács szerint az idő alatt, míg a tanítványok a körúton jártak, maga Heródes király is tudomást vett Jézusról és óhajtotta őt látni, mert senki sem volt vele tisztában, hogy ki és mit akar? Ε bizonytalanság uralkodott akkor minden lelken. Akár Lukácsnak, akár a másik két evangéliomnak az elbeszélését fogadjuk is el, a kérdés indító oka mindig egy és ugyanaz: Jézus tisztázva szerette volna már látni a nép hangulatát és gondolkodását. Ezért tudakozódik tanítványaitól. A felelet nem volt megnyugtató. Mt. 16 1 4. Azok pedig mondák: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások meg Illésnek, ismét mások pedig Jeremiásnak vagy a próféták valamelyikének. Mk. 8 2 8. Azok pedig szólván mondák neki, hogy Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig a próféták egyikének. Lk. 9 l 9. Azok pedig felelvén mondák: Keresztelő Jánosnak, mások meg Illésnek, ismét mások pedig hogy a régiek közül valamelyik próféta támadt tel. Az eredmény tehát a teljes bizonytalanság. Mindenre és mindenkire gondolnak, csak arra nem, hogy Jézus a Messiás. Lukács (í) 7) és Máté (14 2) azt mondja, hogy nem csak a nép egy része, hanem maga Heródes király is azt gondolta, hogy Jézusban a Salome kívánságára lefejezett Keresztelő János támadt fel. Ez a hit azt bizonyítja, hogy Jézus valóban csak a Keresztelő halála után fejtett ki nagyobb körű munkásságot, s párhuzamosan vele nein igen szerepelt, mert különben e feltevésnek nem lett volna alapja. S ha alapja volt, akkor ez az alap a működés szellemének és céljának rokonságában állott. Jézus sem tett mást az evangéliomok szerint, mint megtérésre buzdította a népet. Ő azonban nem keresztelt vízzel, hanem tűzzel és lélekkel. Vagyis nem elégedett meg a külső szertartással, hanem valóban megkövetelte a megtérést, beoltván az emberbe a gyarlóságot és a bűnt irtó tüzet és az új lelket, az Isten Szentlelkét. A lélekre hintette ő nem a víznek, hanem az isteni szellemnek a tisztító csöppjeit. Ezért téveszthette őt össze a nép Keresztelő Jánossal. Hogy Jézusban egy már elhalt ember jelent meg újra, ez a hiedelem széltében otthonos volt. Maga a nép is így gondolkodott, mikor Jézusban Illést vagy Jeremiást látta. Nem a lélekvándorlás balgatag képzetével függ ez össze, hanem az ember teremtésének zsidó gondolatából következik. Isten ugyanis az élet kezdődésének pillanatában minden 6*
