Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Raffay Sándortól: Péter

82 Raffay Sándor. Tudják-e egyáltalán, hogy kinek nézzék őt? Ha a farizeusok, papok, írástudók szemén át nézi önmagát, akkor be kell látnia, hogy minden eddigi munkája hiábavaló volt. Merőben félreismerik őt és céljait. Ha a közönséges emberek szemével nézi eddigi fáradozását, akkor nem sok jót talál. — De ezt mégis csak legjobban meg tudják mondani az δ tanítványai, akik a néppel közvetlenebbül érintkeznek, akik maguk is körüle valók, gondolataihoz inkább hozzáférkőznek. Mt. 16

1

3. Mikor Jézus Fülöp Caesareájának tájékára jutott, megkérdezte tanítványait, mondván: Kinek tartják az emberfiát az emberek? 1

4 Márk szerint utazásuk végső célja Caesarea volt. De Jézus mégsem a fővárosba ment, csak a mintegy külvárosait képező, körülfekvő kis helységekben járkált. Ezért mondja Máté, hogy a város környékére ment, s eközben beszélt kísérőivel. Márk is úgy tudja, hogy Jézus ezt a kérdést még az úton tette fel tanítványainak. A kérdés azonban sokkai egyszerűbb, mint Máténál. Nem az ember fiáról, tehát nem a Messiásról szól, hanem egyszerűen Jézusról, a vándor rabbiról. Mk. 8 2

7. S kiment Jézus és az ő tanítványai Fülöp Caesareájának községeibe. S útközben megkérdezte tanítványait, mondván: Kinek mondanak engem az emberek? Lukács itt is a maga útján jár. Egészen más összefüggésben adja elő ezt a dolgot. A tanítványok most érkeztek meg a kiküldetésből. Jézus átvonul velük a Genezáret túlsó partjára, Betsaidába, hogy meghallgassa tapasztalataikat. A nép azonban, amint hírét veszi Jézusnak, utána tódul. Mindenki hoz magával valami bajos ismerőst, vagy családtagot, aki gyógyulásra vágyik. Ezrekre rúg a tömeg. Rájuk esteledik. A tanítványok aggódnak a sokaság miatt, de Jézus öt kenyérrel és két halacskával kielégíti őket. Azután végre magukra maradnak. 9

1

8. S lön, hogy amikor imádkozott és egyedül voltak vele a tanítványai, megkérdezte őket mondván: Kinek mond engem a sokaság? Hol voltak akkor, mikor Jézus e kérdést feltette, nem mondja meg Lukács. Mindenesetre a Genezáret túlsó partján. Nem lehetetlen hát, hogy ő is Caesarea Filippit érti. Az azonban bizonyos, hogy Lukács szerint a kérdés egészen más jelentőségű ebben az összefüggésben, mint ahogy azt Máténál és Márknál látjuk. Ezeknél a nehéz küzdelemben egész a pihenés szükségéig kimerült lélek kétsége téteti fel Jézussal a kérdést. Ért e el valami eredményt? Minek tartják őt az emberek ? Lukácsnál azonban egészen természetesen ül ki Jézus ajkára a kérdés, mikor a tanítványok visszaérkeznek a kiküldetésből: Nos hát mit tapasztaltatok a nép-