Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Könyvismertetés - Szimonidesz Lajostól: Archiv für Religionspsychologie

78 Könyvismertetés. 78 akkor foghat hozzá tulajdonképeni feladatának az alapos megoldásához, a törvényszerű összefüggések megállapításához, annak a kutatásához, hogy milyen a viszony a külső hatások és a vallásoz élmény között, milyen a vallásosság megnyilvánulása, a vallásos élmények egymásutánja s végűi, hogy milyen a viszony a vallásos és egyébb lelki funkciók között. Az ilyen módon felfogott és művelt valláslélektan igen fontos tudomány, melynek egyéb theologiai tudományágak szempontjából is nagy a jelentősége, mert a vallástörténeti, egyháztörténeti vagy dogmatörténeti dokumentumokba való igazi elmélyedést s azok teljes megértését lehetővé teszi, az egyházi munkát végzők számára pedig oktatásnál, lelkipásztorkodásnál, prédikálásnál megbecsülhetetlen szolgálatokat tehet. Ha másokra hatni akarunk, még pedig tudatosan s munkánk sikerét nem bízzuk tisztán a véletlenre vagy jószerencsére, akkor az emberi lélek és a vallásos hatások elérésére szolgáló módok ismeretének jó hasznát vehetjük. i) Ezt a célt a vallásos lélek ismeretének a megalapozását és terjesztését, új tudományos meglátásoknak a köztudatba való átvitelét s ezzel a lelkekre való hatás művészetének tudatossá tételét szolgálja ez az új vállalkozás. Az első kötetben megjelent értekezések és irodalmi szemlék mind arról tesznek bizonyságot, hogy úgy tudományos, mint gyakorlati szempontból komoly és figyelemreméltó mozgalommal ós munkával állunk szemben. Rittelmeyer nürnbergi lelkész a „szeretet" fogalmát vizsgálja Platónál és Pálnál. Vizsgálódásának kiinduló pontja az a tény, hogy egy szó különböző időkben, különböző embereknél nem mindig ugyanazt az érzést fejezi ki, hanem benne valamikép „a lélek története is kifejezésre juthat." Minél bensőbb lelki állapot kifejezője valamely sző, annál többet lehet tőle e tekintetben várni. A ,.szeretet" úgy a görögöknél, mint a keresztyénségben nagy szerepet játszott. Plató és Pál, két világtörténeti egyéniség egész érzelmi világa van benn ebben az egy szóban, • mely azonban mindkettőnél más tartalommal bír. Plató Symposionját ós a szeretet hymusát (l Kor. 13.) elemzi, állítja egymás mellé s jellemzi külön-külön, valamint egymással szembeállítva. Azután a „szeretet" tartalmát, matefizikai hátterét, világnézetbeli szerepét világítja meg. Behn Siegfried a vallásos genie lelki alkotottságának és állapotának a megismerésére a különböző, vallásos fogékonyság és közlékenység szempontjából fontos öntudati fokozatok analizásával és jellemzésével foglalkozik. Fischer Alajos az utánzás ') A valláslélektan programmját s valamennyi theol. tudományágban való hasznavehetőségét VVielandt R. foglalta össze egyszerűen, világosan és meggyőzően: »Das Programm der Religionspsychologie» c. értekezésében Sammlung gemeinverst. Vortr. u. Schriften stb. 62. füzet, Tübingen J. C. B. (Mohr. 1910.)