Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Könyvismertetés - Szimonidesz Lajostól: Archiv für Religionspsychologie

Könyvismertetés. 79 és a követés kérdését tette vizsgálódás és tanulmány tárgyává. A kanti formalisztikus feltétlen önállóságot és egyéniségeket követelő erkölcstannal szemben kimutatja, hogy az emberek ezrei nem képesek önálló szellemi életet élni, hanem másokra vannak e tekintetben utalva s ezért nem az „autonómia" segít rajtok, hanem a példák, a tradíció. A gondolatok közlésének a lehetősége, fogékonyság, utánzás és követés a nevelés előfeltételei, a fejlődés alapján. Ha nem volna ezen az alapon kialakult közös hit, jog, társadalom és művészet, akkor a nemzedékrőlnemzedékre váló nívóemelkedés lehetősége teljesen ki volna zárva. Az utánzás finom boncolását kapjuk tanulmányában, mely a materiális szempontra, mit, kit kell utánozni, vagy követni, egyáltalán nem terjed, hanem csupán az utánzás egyes mozzanatait (naiv utánzás, póz, travestia, szinészkedés, lelki állapot, érzések utánképzése = követés) emeli ki vagyis csupán az utánzás és követés psychologiájának és phanomenologiájának az elemeit adja. Az utánzás jogosultságának és fontos szociologiai szerepének a kidomborítására 'fektet még súlyt. Utánzás terjeszti el a modern kulturát, technikát, beszédet, ez teszi lehetővé képességeinknek megfelelő alkotások létrehozását, az egyének szociális közeledését és testvériesülését. A genius teremt, a tömegnek a geniust kell követnie, hogyha magasabbra akar emelkedni. A követés tehát a heteronomiának teljesen legitim erkölcsös formája. Wielandt E. a gyakorlati theologusnak szolgáltat útmutatást arra nézve, hogy hogyan veheti hasznát s hogyan segítheti maga is elő a valláslélektan kutatásait. A lelkész hitoktató a néppel a legközvetlenebb érintkezésben áll. Alkalma van embereket megfigyelni és megismerni. A vallásos népisme terén a gyakorlat embereire vár az adatgyűjtés feladata. Emellett önmagukat is tanulmányozhatják. A homiletika és Katechetika psychologiai megalapozása terén szintén sokat tehetnek s nem lekicsinylendő annak a szolgálatnak az értéke sem, mellyel a dogmatikának lehetnének segítségére a különböző vallásos típusok leírásával, a közönséges emberek meggyőződésének s e meggyőződés kifejezéseinek a megrögzítésével és megmagyarázásával. Az Archív szerkesztőjének, W. Stählinnek is van egy terjedelmes dolgozata az Archívban, mely a szerző által tett beszéd és valláspsychologia kísérletek leírását és eredményeit foglalja össze s amely különösen abból a szempontból fontos, hogy beszédek, mondatok, vagy egyes képek minő gondolatokat és őrzéseket váltanak ki a hallgatók lelkében. Az irodalmi szemlében első helyen Wundt valláslélektanának alapgondolatait összefoglaló ismertetést kapunk Ostertag H. tollából. Lindworsky J. jözsuita katholikus íróknak a vallásleiektan körébe vágó, Gemelli A. turini magántanár pedig az olasz valláslélektani irodalmat ismerteti. Megszokott keretekből A