Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
A göraöri ág . hitv. evang. esperesség története. 71 járt körül, mi bálványimádás lévén jámbor elődeink e helyett azt hozták be, hogy az ev, lelkész poharat (kehelyt) küld körül és így gyűjt magának egy forintot és egy két garast. Minden háziasszony Jakab napján kakast és ha 3-4 tehene van, sajtot is ad; de utóbbi ritkán történik, mert gyakran hull a marha. Ezen szolgálmányért tartozik a íelkész a város bikáit kitelelni, mitől eleintén vonakodtam, de látván, hogy e bikák még is csak az én barmaimhoz hajtattak, belenyugodtam abba is. A hajnali istenitiszteletért (pro rorate) az egyházfi 1 ftot szokott adni, ugyanannyit a „salve" zsolozsmáórt, de mindaz egy harmadrészben a tanítót illeti. Nagy temetésért (generale) 50 dénár, közönségesért (specialis) 25 dénár és szegény gyermekek temetéseért 12 dénár jár. Hirdetésért egy itce, esketésért egy pint és a nők avatásaért szintén egy itce bort adnak, de becstelenek esketéseért elengedhetlenűl 2 ftot kell fizetni. Aki a menyasszonyt más egyházba viszi, tartozik elébb a lelkészszel kiegyezni, ellenesetben a menyasszony el nem bocsáttatik. Ezen mellékjövedelmek közt első az acél; a hámori kovácsok t. i. hetenként minden hámorból egy 16 fontnyi rudat adnak, miért nekik a lelkész kéthetenként egy pint sört szokott küldeni. Jegyzet. Ha a hámorban 2—3 tűzhely (kemence) van, a lelkészt minden tűzhely után egy-egy acélrúd illeti. Egy Miklós nevű idegen (polonus, polok!) ezt 1612-ben nem akarta teljesíteni, de perrel kényszerítettem reá, tanúkkal beigazolván a bíró előtt, hogy 1560 körül is minden tűzhely után egy-egy rudat adtak volt hetenként. 3. Az offertoriumokról. Ünnepnapon (karácson, húsvét és pünkösdkor) 3 offertorium van, t. i. reggel, az apostoli ének közben és a prédikáció után. Temetés után minden hallgató a lelkész vezetése alatt offertoriumhoz járul, de ha családapát vagy családanyát temettek, egy tyúk is jár. Az egyházkelő nő egy itce borral vagy annak értékével áldoz és azonkívül három pénzzel gyertyára, a keresztanyák is egy-egy pénzt adnak ilyenkor. A keresztelés alkalmával is minden keresztszülő egy-egy pénzzel áldoz. A gyónás után az elbocsátott (absolutione accepta) egy pénzt ós közvetlenül az úrvacsora előtt ismét egy pénzt tartozik adni. 4. A szántóföldek- és rétekről. (Dűlők szerint felsoroltatnak ; a szántóföldek összesen 85 köböl területtel bírtak mintegy, a réteken vagy 12 szekér széna termett).
