Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A gömöri ág. hitv. evang, esperesség története. 67 feltétlenül alárendelte, nem maradt papiroson. így pl. igen megjárta Antoni Pál dobsinai tanító, midőn kijelentette, hogy „a lelkésznek semmi köze az iskolához!" 1620 ápril 22-én Csetneken kérdőre vonta őt az esperesség és ha szavait vissza nem vonja, bocsánatot nem kér és külön térítvónynyel engedelmességet és józan életet nem fogad, bizony kiteszik hivatalából (Prot. Schröterianum 101—102 1.). így állván a dolog, szinte hihetetlen, hogy mind a mellett ez időszakban is több igen kitűnő tanítóra akadunk, kik virágzó iskolákat alapítottak és a virágzókat ilyen állapotban fenntartották; hiszen a lelkészek többsége tanítóságon kezdte működését, így tehát bizonyos, hogy a tanítók a kellő tudományos képzettség birtokában voltak és hogy csupán a kor irányán múlt, ha a tanítás főkép a vallás- hit ós erkölcstanra valamint a vitatkozás „mesterségére" szorítkozott. F) Vallásosság, erkölcsiség, szokás, míveltségi állapot. Durva szokás és az időkhöz mért erkölcsi sülyedés jellemzi a korszakot; a folytonos harc és sarc közben nem is lehetett ez máskép. így pl. 1607 ápril 24-én Jolsván keservesen panaszolta egy veszverési nő, hogy férjétől a hajdúknak 1 ft 50 dénárért eladatott, ugyanaz törtónt 1619 február 4-ón Gecelfalván, a hol egy pótermányi férfi szintén azzal vádoltatott, hogy nejét 12 forintért eladta; egy dobsinai nő, Sabina, pedig elmondta 1602 november 3-án Rozsnyón, hogy férje mintegy 6 évvel azelőtt elhagyta, Egerbe ment ós törökké lett (Schröter 13. 1. 1.). A hűtlen elhagyás, házasságtörés és az eljegyzés felbontása, valamint az ünnep- ós vasárnap megszentségtelenítése napirenden volt, bár minden egyes felmerült esetet a legszigorúbb fenyíték ért ós ha máskép nem pl. a vétkes szökése esetében, azzal sújtották, hogy az illetőt az esperesség területéről örökre száműzték. Igazolják azt a következő esetek. Trocha György, a baradnai egyházhoz tartozó Zdichava községbeli lakos „Mária születése napján" (in die nativitatis Mariae) szántott és így az első tábla törvényei ellen vétkezett, a miért 1597 február 9-ón (juxta vetus, régi időszámítás szerint) Rőcén kérdőre vonatott ós méltó megfenyítése végett Bakos János földesúrnak jelentetett fel (Prot. Rimanovi 301 1.); Rusinko Sófia murányi lakos Mihályko Ferenc oláhpataki lakossal eljegyeztetett, de később máshoz akart nőül menni; 1602 november 3-án Rozsnyón mint hitszegő (ut fide fraga) az esperesség területéről száműzetett (Prot. Schröter 2. 1.); Koncsko Mihály és Liptak Sófia redovai lakosok a hatodik parancsolat ellen vétkeztek, azért 1603 december 11-ón 5*