Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
68 Milíulik József. Rozsnyón így ítéltek, 1. álljanak három vasárnapon a szégyen helyen a templomban és 2. fizessenek 10 ftot.(Prot. Schröter 7.1.); Zacharias gocsaltói lakos parázna leánya a faluból kitiltatván. hiába kér 1609 szeptember 30-án Ochtinán, kegyelmet (Prot. Schröter 23. 1.); Lipták Gergely parázna neje Sófia öt óvi száműzetés után az egyház kebelébe való újbóli felvételért esedezett és miután egy felsősajói és egy berdárkai tisztességes férfi is jót állott érette, 1607 május 22-én határozatba ment: egy vasárnapon álljon zsákban és szalmakötóllel a templomban az oszlopnál, két vasárnapon ugyanott csak zsákban, aztán a jótállók felelősségére és 40 ft óvadék mellett kegyelembe fogadtatik ugyan, de ha még egyszer bűnbe esik, fejét veszti (capitis suplicio affici debet, Prot. Schröter 117. 1.). Az eljegyzés ós házasság ez idótt egyaránt szent, és csak igen fontos okból volt feloldható. A ki az eljegyzéstől elállott nemcsak — rövidebb hosszabb ideig, rendszerint hót évig — más eljegyzésre képtelennek (kötelezettnek, ligatus) mondatott ki, de súlyos fenyíték (pl. kitiltás, bírság stb.) alá is esett,· az elválás pedig csak ritka esetben engedtetett meg pl. 1614 ápril 15-ón Oláhpatakán egy felmerült eset alkalmából kimondották, hogy a ragályos és gyógyíthatlan betegség, milyen a bélpoklosság, sem szolgálhat az elválásra elegendő indokúl (Prot. Schröterianum 51. 1.). A vallásosságot még mindig abba helyezték, hogy valaki az istent külsőleg gyakran szolgálja ős a lelkésznek vakon engedelmeskedjék. így pl. György sztrizsi lakost 1615 november 23-án Csetneken kiátkozták és az egyház kebeléből kizárták, mivel a lelkészt semmibe vette, rendetlen házaséletet élt és az úrvacsoráról minden tisztelet nélkül^ beszélt (Prot. Schröter 61. 1.). A protestáns egyház tusája a kiírthatlan róm. kath. emlékekkel és szertartásokkal még folyvást tartott. Ε korszak elején még abban is nyilvánúlt e harc, hogy az esperesség a XIII. Gergely pápa által javított naptárt a világért sem használta volna, hanem tüntetőleg a régi időszámításhoz — juxta veteres — ragaszkodott. Ε tárgyban a kassai cs. k. kamara 1) 1600 julius 20-án Gömörmegye néhány egyházához — különösen a köviihez — igen erélyes felszólítást intézvén (Pro't. Peczeli, 18. 1.) és ehhez és más meghagyáshoz még az is járúlván, hogy már most minden ünnep az oroszokéval összeesett és hogy ennélfogva pl. a garami nép magát ismét ruthén-nek képzelte: egyházunk is meghajolt a célszerűség előtt és így megtörtént, hogy Bubenka Boldizsár veszverósi ') Hogy mi köze volt a cs. k. kamarának ahhoz ? ki mondja meg ? Én legalább ki nem vehetem e felszólítás okát 1
