Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

66 Milíulik József. jóllehet bebizonyúlt, hogy az írástudatlan népnek okmányokat írni vonakodott (Prot. Schröter 6. i.). A lelkész választása életfogytig történt, jövedelmei e korszakban az „utókor számára ' pontosan összeirattak ós az esperes különös felügyelete alá helyeztettek. Ezek voltak a tényezők, melyek az esperesség és az egyes egyházak kormánygyeplőit kezökben tartották és mindenben önállóan és függetlenül intézkedtek. Minden más befolyás ki volt zárva és pedig úgy fönn az esperességben, mint lenn az egyes egyházakban, melyek képviselete kizárólag az egyes lelkészekben keresendő. A világi ember csak kötelezett és nem jogosított tagja volt az egyháznak. Ha itt ott nyomára akadunk annak, hogy egyes főurak véleménye is — nagy ritkán bár — meghallgattatott: ez korántsem a mai presbyteriális rendszer első nyoma, hanem inkább a pártfogói jog — patronatus — kifolyása volt, a melyből az egyház anyagi hasznát látta. Találunk azonban a fentebb részletezett új szabályokban két intézkedést, mely arra mutat, hogy egyrészt a hívek kizárása az egyházi igazgatásból már akadályokba ütközött és ellenmondásra talált, másrészt pedig a lelkész és az általa képviselt egyház között már némi különbség tétetett. Elébbi esetre vonatkozók a VIII. c. 7. pont „mely a földesurat kéri, ne tulajdonítson magának valami hatalmat a lelkész felett", utóbbi a III. c. 1. pontjában nyer kifejezést, mely szerint „a lelkész csak az esperes ós az egyház beleegyezésével hozhat be újításokat, törülhet el régi szokásokat." Ezen két intézkedésben találom én a mai demokratikus és alkotmányos rendszeren nyugvó egyházi kormányt; mert a „kérelemnek" a földesúr csak akkor adott helyet, ha az esperesség vagy a lelkész intézkedését célirányosnak találta és mivel a jog: a lelkész által tervbe vett változtatást elbírálni, elfogadni vagy elvetni, a híveknél bizonyos összejövetelt, eszmecserét és szervezetet tételezett föl! Így történt, hogy nagy későn és roppant ellenszenv leküzdése után a világi urak is széket és szavazatot nyertek a gyűlésekben és hogy a bíró által képviselt hívek többsége is hová tovább több és több befolyást nyert az egyházban. Kiemelem azonban, hogy mindez csak nagy későn — 1704 után — történhetett meg, miután az esperesség körömszakadtáig védte álláspontját, mely szerint „az egyházi ügyek vezetése kizárólag az egyházi elemet illeti" és a II. Rákóczy-fóle szabadságharc szabadelvű törekvéseire volt szükség, hogy egyházunk ezen a protestáns szellemmel merő ellentétben álló felfogás elejtésére szoríttassék. Ε) A közoktatás ügye. Az iskolák állapota ős a tanítók helyzete e korszakban is a régi maradt. A szabályok IV. címe, mely a tanítót a lelkésznek