Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A göraöri ág. hitv. evang. esperesség története. 65 lelkészek és hívei között felmerült viszályok esetében mint békebíró szerepelt és az egész esperesség érdekeire felügyelt; b) a két alesperes, akik a hozzájok közelebb fekvő egyházakban az esperesi teendőket végezték és az esperes helyettesei voltak; c) a jegyző, a ki az esperest állandóan kisérte, az ülések jegyzőkönyveit vezette, a bizonyítványokat, átiratokat ós válaszokat fogalmazta ós kiadta; d) hat tanácstag, a kik bizonyos előre meghatározott rangsorozat szerint foglaltak ugyan helyet, de máskülönben egyenlő szavazattal bírtak. e) a szószóló — orator —, aki a gyűléseken imádkozott, és az esperesség érzelmeinek tolmácsa volt Ezen tanács fő teendője volt a bíráskodás, amennyiben az esperes (a magához vett jegyző kíséretében) a békés barátságos úton ki nem egyenlíthető viszályokat, a válási, felmentvényi és bűnvádi ügyeket eldöntés végett hol a „tanács," hol pedig a teljes közgyűlés elé terjesztette. Azonban sem a közgyűlés, sem a tanács, sem az esperes hatásköre szabatosan körülírva nem volt ós ennélfogva az esperes ezentúl is gyakran „bölcs belátása szerint" és senkit sem kérdezve járt el, viszont a tanács is nem ritkán döntött oly ügyekben, melyek a közgyűlés elé tartoztak volna. 3. A lelkészek e korszakban is feltétlen engedelmességgel tartoztak az esperesnek és bizonyos rangkülönbséggel következtek egymás után. Ezen rangkülönbsógnek idővel nem kis fontosság tulajdoníttatott, amenynyiben pl. az áthelyezés egyik asztal mellől a másikhoz felfelé, nagy kitüntetés, lefelé, súlyos büntetés volt. — A lelkészi kar úgy volt fegyelmezve mint a róm. kath. szerzetesek! hiszen az új szabályok VI. c. 1. pontja szerint nem csak az esperes, alesperes ós tanácstag ügyelt fel a lelkészekre, de még egyik a másikat is folytonosan szemmel kísérte, a mi tudtommal csakis a jezsuita rendnél volt szokásban! Jaj volt az illetőnek, ha az esperesség meghagyását semmibe vette! — A prédikáció után a miatyánk, hiszekegy, ós a tíz parancsolat „átok terhe alatt" mondandó el (1622 ápril 20-án Jolsván Prot. Schröter. 137 1.): így hangzott rend szerint e meghagyás. A lelkész személye ezen időszakban is szent és sérthetetlen volt, de az esperesség arról is gondoskodott, hogy e sérthetetlenséggel kifogástalan jellem és példás erkölcs járjon együtt. így Floriani Kristóf geceli lelkész hivatalától fosztatott meg azért, mert rövid idővel neje halála után házasságra akart lépni (1602 november 3-án Rozsnyón, Prot. Schröter 1 1.:) De igaz ügyben ismét védelemben részesült a lelkész, pl. Albini György veszverósi lelkész elmozdítását az esperesség 1603 november 26-án Rozsnyón nem engedte meg, Theol. Szaklap XII. évf. 5