Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
64 Milíulik József. 8. Az esperesség jövedelmeit az esperes kezeli, ki azonban minden szt. György napon azokról számot adni tartozik. 9. Az esperes évenként szt. György napja körül hivatalát leteszi, mikor is az esperesség újból és szabadon választ esperest·. (Prötocollum Peceli 4-13 l. 1). D) Az esperesség szervezete, kormányzata, tagjai. Mellőzvén a különben tanulságos, de e munka szűk keretébe nem férő párhuzamot, mely ezen és a régibb szabályok közt vonható, áttérek azon tényezőkre, melyek által e „törvény" érvényre emeltetett illetőleg alkalmaztatott. Az esperesség élén e korszakban is az esperes állott, akinek jog- és hatalom köre ez idétt egyrészt nevezetes kiszélesítést és Bocskay István, Thurzó György és Bethlen Gábor kiváltságlevele által „törvényes" megerősítést nyert, de másrészt a „tanács" — consistorium, assessorium — felállítása és behozatala által ismét alkotmányos korlátok közé szoríttatott; eltekintve attól, hogy a két alesperes is sok tekintetben önálló hatáskörrel lett felruházva. Máskülönben az esperességi szervezet a következő maradt: 1. A főhatalmat úgy hatósági mint bírósági tekintetben e korszakban is a közgyűlés gyakorolta, mely évenként rendszerint kétszer t. i. szt. György és szt. Mihály napja körűi ós pedig ott tartatott, ahol az esperes lakott, pl. 1612—1614-ig Oláhpatakán is, mikor Sexti Péter ottani lelkész volt az esperes. 2. A tanács — consistorium — nyomaira már régebben akadunk; az esperes t. i. már azelőtt is fontosabb ügyekben egy két maga mellé vett szomszédos lelkész segítségével járt el; 1610 körűi a közgyűlés ezen tanácsosok megválasztását kivette az esperes kezéből ós e tisztséget állandósította, ami által az esperesi hatalom túlkapásainak gátat vetett és a rendkívüli közgyűlések számát a minimumra szállította le. Ezen tanács tagjai: a) az esperes, aki úgy a tanácsot amint az egész szövetséget képviselte, a gyűléseken elnökölt, a rendszerint külföldi egyetemeken felszentelt új lelkészeket megvizsgálta, az egyházi jövedelmek kezelését ellenőrizte, az egyházakat látogatta, a lelkészek és tanítók felett fegyelmi hatalmat gyakorolt, gondoskodott arról, hogy minden egyházban lelkész legyen ós a hit tisztán taníttassók, a lelkésztársai között valamint a *) Megjegyzem, hogy e szabályok nem csak Tacitus nyelvén hanem Agricola magvas irályában, is készültek.