Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

54 Milíulik József. ságai is mély csorbát szenvedtek, hogy az 1618-ban magyar királynak koronázott Ferdinánd főherceg a róm. kath. hit vakbuzgó híve volt, ki 1619 március 20-án a kormányt tettleg átvévén Kiesel osztrák érsek hittérítő törekvéseit pártolta és az ország sérelmeivel ép oly keveset gondolt mint esküjével és a koronázási hitlevél pontjaival. Végre említendő, hogy a török büntetlenül pusztította az országot, melyet felszabadítani vagy legalább megvédeni a hatalmas „német császár" most sem tudott. Ilyen körülmények között a sokat zaklatott és annyi fejedelemben csalatkozott magyar nemzet ismét az aranybulla záradékában foglalt „törvényes ellentállási jogot" vette igénybe és Bethlen Gábor — 1614 óta erdélyi fejedelem — zászlói alatt sorakozván, fegyverhez nyúlt. Az Erdélyből tetemes sereggel és 18 ágyúval 1619-ben megindult hadviselés Kassa bevételével szerencsés fejleményt vett: Bethlen csakhamar egész Felső-Magyarország ura lett és 1620-ban Bocskay István példájára csak a „Magyarország fejedelme" címét vette fel, míg a több oldalról szorongatott Ferdinánd az alkudozáshoz nyúlni kényszerűit. Majd 1622-ben megköttetett a nikolsburgi béke, mely azonban Ferdinánd részéről — őszi szokás szerint — meg nem tartatott, miért is tíetnien még ez évben újból megindította a hadviselést. Ezalatt 1618 május 13-án megindult Prágában a nagy 30 évesnek nevezett háború, mely a hitújítás vérkeresztsége és mint Bethlen fellépése mutatja, Magyarországon sem maradt visszhang nélkül, árnyait ide is vetette. Β) A gömöri ág. hitv. evang. esperesség viszontagságai 1597—1622. Az ág. hitv. evang. egyházra Gömör vármegyében is szomorú napok virradtak a 16. század utolsó éveiben. A murányi vár a hozzátartozó uradalommal együtt 1596 táján a róm. kath. vallású gróf Rothal János birtokába jutván, esperességünk legjobb pártfogójától, a murányi várkapitányt értem, esett el. Ahhoz járult, hogy második védője Csetneky István is elhunyt, a csetneki uradalom „kastély" több különböző hitű család tulajdonába szállván, az új hitnek biztos menedékhelyül többé nem szolgálhatott és hogy Gömörmegye folyton-folyvást harc és háború színhelye volt. Mindez együttvéve szinte kérdésessé tette a „gömöri contubernium" létezését és nem csuda ba 1597—1602-ig igen hézagos jegyzőkönyveket találunk, mikor is a közgyűlések nem tartattak meg rendesen és 1604—1607-ig egy esperességi gyűlésről sincs tudomásunk. Azon körülmény, hogy 1597-ben egyszerre két főesperest tudniillik Danielis Illés csetneki, és Rosko-