Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

52 Milíulik József. ellenreformációt is, mely már 1561-ben, mikor a jezsuitarend Magyarországon először megtelepült, vette kezdetét és csak hamar a lengyel királylyá választott Báthory István erdélyi fejedelemben — 1578 körül, majd Báthory Zsigmondban és Básta Györgyben hatalmas támaszt nyert. Magyarországon Oláh Miklós esztergomi és Draskovich György kalocsai érsek próbált szerencsét és ezen férfiaknak sikerült is az általános zavarban a protestáns ügy üldözése és elnyomása által új bajokat támasztani. A gonosz szándék kivitele a gazdag főurak áttérítésével indult meg és az elébb többségben volt ,,protestáns karok és rendek" e korszak elején már tete­mesen megfogytak, háttérbe szorúltak és Rudolf királynál süket fülekre találtak, ki 1604-ben már nyíltan is fellépett az „újítók és rendbontók" ellen, mikor az ez évben hozott törvénycikkelyeket önhatalmúlag egy újjal toldotta meg, melyben „az evangélikusok ellen régebben hozott törvényeket és rendeleteket megerősítette, az újítókat és rendbontókat ezen törvények és rendeletek értelmében megfenyíttetni rendelte, a jövőre nézve meg nem engedvén, hogy a vallás­ügy miatti feleselés az országgyűlést egyéb teendőiben hátrál­tassa." Történt pedig ez akkor, miután Belgiojoso Barbiano Jakab 1604 január 6-án a kassai főegyházat az evangéliku­soktól fegyveres kézzel elfoglalta es a Kassán székelő egri káptalannak átadta ós miután az 1604 február 3-án Pozsony­ban egybegyűlt „karok ós rendek többsége" e miatt panaszt emelt és a sok helyen elfoglalt egyházak és a szabad vallás­gyakorlat visszaállítását követelte. A magyar protestánsok az ellenreformáció túlkapásai és a király zsarnok önkénye ellen máskép nem védekez­hetvén, az aranybulla híres záradékában részökre biztosított jogot vették igénybe, Bocskay István erdélyi fejedelem vezér­lete alatt fegyverhez nyúltak és miután a legfőbb hadúr e fegyvereket megáldotta, rövid hadviselés, de hosszú alkudozás után megköttetett Bécsben 1606-ban a béke,mely az evan­gélikusoknak szabad vallásgyakorlatot (de a róm. katb. vallás rövidsége nélkül, hirdette az ellenreformáció! —) biztosított. Bocskay István „fejedelem" 1606 december 24-én elha­lálozván Mátyás főherceg jó példát mutatott Bethlen Gábor, Rákóczy György, Tököly Imre és más „pártütő vezérnek". Rudolf király ugyan is hiába tiltakozott a beleegyezése nélkül, sőt akarata ellenére összehívott 1608. évi pozsonyi (convent) országgyűlés ellen, hiába mondta semmiseknek ezen „convent" határozatait, Mátyás levetette az álarcot és 1608 április 19-én 20.000 emberrel és 18 ágyúval útban volt Prága felé és ha Miksa és Ferdinánd főherceg, a szent szék, a epanyol udvar és a brandenburgi és szász választófejedelem

Next

/
Thumbnails
Contents