Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

46 Milíulik József. érsekhez fordult segélyért, ki saját kárát elhárítandó rögtön intézkedett és az „eretnek prédikátort" a megtagadott vagy megcsonkított tized teljes birtokába helyezte. Szuhay István váci püspök és esztergomi érseki helynök e részben még tovább ment és a fraternitás megkeresésére 1594junius 11-én Esztergomban kelt levelében nemcsak ígérte, hogy egész befolyása (tekintélye) felhasználásával és ha kell végrehajtás útján is visszaállítja a kishonti ág.hitv. evang. lelkészek számára az itt ott megtagadott tizedett, hanem fel is hívta a frater­nítást, hogy az egyházi és papi jövedelmeket irassa össze pontosan, nehogy valahol csorbát szenvedjenek vagy fele­désbe menjenek, az ekkép összeírt jövedelmeket pedig köve­telje be és ha valaki fizetni vonakodnék, jelentse neki (a püspöknek) és δ kétszeresen véteti meg az illetőn. (Proto­collum Rimanovianum 319, 322 1.) A tizeden kivül egyes egyházi szolgálatokért illetékeket (stolárókat) is szedtek a lelkészek, mely illetékek mint később látni fogjuk szintén a régiek maradtak és az egyes egyházakban különbözők voltak, végre szokásban is volt az „offertorium" is valamint a „keresztyénség (Christentum)", mely utóbbi címén oly ember adózott, ki fekvőséggel nem bírt (és így tizedet nem fizetett). 4. Az egyházi! hivatalában vagyis inkább „szolgála­tában a mai egyházfelügyelői, gondnoki és pénztárnoki tiszt gyökerei keresendők. Ezen többnyire a lelkész által felfo­gadott, ritkábban az egyházközség által választott férfiú azonban ez idétt az egyház ügyeibe csak annyiban avat­kozott, amennyiben az egyházi és lelkészi jövedelmek és bírságok beszedésénél közbenjárt és a lelkészek tökéletesen alárendelt „hű és lelkiösinéretes" szolgája volt. E) Az iskola és a tanító. A Fried Cyprián-féle szabályok 24-ke és a Rimanovi János-félék 57-ke tannbizonyságot tesz arról, hogy az ág. hitv. evang. egyház az iskoláról Gömörben sem feledkezett meg; de ugyanazon szabályok azt is mutatják, hogy az iskola és a tanító mindenben a lelkésznek lett alárendelve és hogy minden szabad nyilatkozat és kutatás kivált a hit terén — anathemába fúlt. A tanító feltétlen engedelmességgel tartozván lelkészének és hivatalát is neki köszönvén, alá­zatos szolga és eszköz lett, tekintélye alászállott és állása, melyet a közéletben elfoglalt, ez idétt kitűnőnek épen nem mondható. így történhetett csak meg, hogy pl. Sartori István alsósajói tanító 1595-ben „mert kártyázott és a fonókba járt", esperességi határozatnál fogva az iskolában „meg­vesszőztetett" (Prot. Rimanovi 117). De az alárendelt, vékony-

Next

/
Thumbnails
Contents