Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A göraöri ág. hitv. evang. esperesség története. 47 nál-vékonyabb fizetéssel ellátott és ez okból is mellékkeresetre utalt tanítótól azért megköveteltetett, hogy a jó erkölcsben példányképűi szolgáljon ós ha valahol megbotlott, könyörület nélkül meglakolt. így fizetett 1594-ben október 29-én 2000 darab zsindelyt büntetésül (Schumomni) „Simon úr", rozsnyói tanító és pedig csupán azért, mert „felesége idő előtt szült!" (Prot. Rimanovi 116 1.) . Nincsenek ugyan arról adataim : mit és hogy tanítottak ez idétt az iskolákban? de a szoros kapcsolat után itelve, mely akkor az egyház ós iskola közt létezett, a tudomány akkori állapotát tekintve és a későbbi adatokból következtetést vonva merem állítani, hogy az íráson és olvasáson kívül, a káté és hittan, legfeljebb egy kis grammatika és dialektika képezhette a leckerendet, melytől csak itt-ott találunk eltérést, hol egyes kiváló, a lelkésztől talán kevésbé befolyásolt

1) vagy helyes útra terelt tanító magasabb tantárgyakat is adott elő, a római és görög klasszikusokat olvasta és tanítványait a költészetben és zenében is képezte. Ilyen tanító természetesen jó hírbe hozta az iskolát, melybe aztán közel s távolból jöttek az ifjak. És ha az egyház vagy község még arról is gondoskodott, hogy a szegény tanulónak is módjában legyen ezen „híres iskolát" elvégezhetni, kész volt a mai főgymnasium, honnan bátran elmehetett az ifjú a külföldi egyetemekre. Mint a mesterember tanoncait úgy tanította a híres tanító növendékeit. Ilyen híres „iskolákkal" — helyesebb volna tanítóval — nemcsak Rozsnyón, SzentGömörön, Jolsván, Csetneken, Dobsinán, hanem falu helyeken is pl. Restéren és Oláhpatakán találkozunk e korban és Peczeli Zsigmond sorsát, ki 1572—1584 ig tanító, ezentúl pedig 1626-ig lelkész volt Dobsinán, más lelkész is osztotta. F) A hívek. A világi ember ez idétt és pedig az úr és polgár úgymind a szegény jobbágy, a mindenható lelkész és esperes előtt meghajolni, nekik mindenben szót fogadni és azt is nyugodtan eltűrni tartozott, mit az egyház „róla nélküle" határozott és előírt. Miután a világi elemnek ezen teljes kizáratása az egyházi ügyek vezetéséből a protestantizmus elveivel ellenkezett, a régi róm. kath. hierarchia ezáltal újból behozatott és a hit ós meggyőződés szabadsága korlátoltatott: az egyház intézkedései a hívek folytonos ellenmondásával találkoztak, az egyház képviselője a lelkész minden oldalról ') A pogány klasszikasok iránt pl. az akkori lelkészek határozott ellenszenvvel viseltettek (lásd Klein János Nachrichten II. 391 1. 287 jegyzet 1789. évi kiadás).