Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

•34 Révész Imre. amelyben addig (épúgy, mint a Melanchthonéban azután is) egyáltalában nem gyanakodott („cum et apud nos sit ipse adeo boni odoris, ut mihi ipsi sit difficile vobis dicere scribentibus.") Hányatott életét, egypár eléggé hiteles adat szerint

1) 1545 június közepe előtt, mint debreceni református prédikátor fejezte be.

2) Az eddigi Hátra van még ez eléggé gyér és mégsem teljesen D^th^oío* semmitmondó adatok beszéltetése után, hogy a Dévay theogiújáról!" logiai álláspontjáról, fejlődéséről való eddigi számbajöhető egyháztörténeti vélekedéseket is összefoglaljuk röviden. Abban megegyeznek régebb és újabb egyháztörténet íróink s egyéb forrásaink, hogy a Dévay theologiai felfogásában bizonyos időponton túl erős változás állott be, amelyet általában a „helvét irányhoz való csatlakozás"-ként jellemeznek. Azonban tagadhatatlan, hogy a legrégibbektől kezdve egészen Révész Imréig egyiknek a megállapításai sem teszik azt a benyomást, mintha a Dévay theol. irodalmi működésének beható ismeretén és tanulmányozásán alapulnának:

3) úgy, hogy hitem szerint a nyilatkozataikban tapasztalható óvatos szűkszavúságnak, ingatag tapogatózásnak éppen ez az egyik oka. Ilyen természetűek a már említett Sculteti

1) nyilatkozatai, továbbá a Klein felhasználta Xylander adata') („ő hozta be a sakramentáriusok dogmáját legelőször Magyarországba"). A „magyar Luther" díszes jelzője, mely a köztudatba különösen Ember P.°) és Bod P.

7) után edződött be, Révész Imre megállapítása szerint

8) Schesaeusnak, egy erdélyországi szász poétának Ruinae Pannonicae c. művében (Lib. I.) kerül elő legelőször

9) s sem ott, sem a későbbieknél nincs egyéb jelentősége, mint hogy Dévaynak a magyar refor*) Révész I. i. m. 53—64; v. ö. Szilády A Tp. 116. *j Dr. Arday Pál (Miskolc reformációja c. értekezésében Prot. Szemle 1913. 12. skk.) nyilván csak tollhibából véti össze kétszer is Dévayt Méliusszal, azt állítván előbbiről, hogy még 1564 — 67 ben is δ a debreceni pap. 8) Ez nem azt jelenti, hogy ezek az írók (pl. Bod P.) a Dévay irodalmi működésének egyik-másik, vagy mindenik termékét egyáltalában nem is ismerték volna. *) Hypomnema 1. Révész I. i. m. 45. és 56. 6) Révész I. i. m. 53 — 54: Klein: Nachrichten v. d. Lebensumständen etc. 1789. II. 104-106. β) Hist. Eccl. Ref. 72. 1. ') Hist. Hung. Eccl. I. 237. „Primus hic fűit ex Hungaris qui in aurora Reformationis facem Evangelii in Hungária circumtulerit, qui ob animum intrepidum et zelum ferventem Hungaricus Lutherus sólet appellari quamvis in matéria Sacrae Coenae cum Luthero senserit neutiquam, sed cum Zwinglio, quod tam ex eius scriptis infra producendis (? — A Bod közölte Exp.-ból világért sem !) tum ex literis Lutheri ad istum missis (?) palam est". 8) 1. m. 27. ") Excellens etiam Dévay pietate Mathias Dicendi valuit tanta über täte, Lutheri Ungarici ut vulgo praeclarum nomen haberet.