Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

292 Miktilik József. Leteney Márton eljárt tisztében és 1683 március 9-én Jolsván megalakúlt az esperesség, mikor is Regius Jakab esperes, Bubenki András ochtinai lelkész és Szentkereszti János jolsvai lelkész alesperesek körűi sorakozva és három asztal mellett tanácskozva összesen 29 tagot számlált. Dobsina városa akkor lelkész nélkül volt, a sumjácziak pedig kijelentették, hogy mindnyájan visszatértek a régi — görög — hithez, abban meg is maradnak és ez okból „Bajtko" (pópa vagy plébános neve ?) mellett tartanak; de az esperesség arról tudni sem akart. „Mivel Magyarországon minden lutheránus templom visszaállítandó, a sumjáczi pedig lutheránus volt, ennélfogva Bajtkónak „a tévelygő szellemnek

11 (spiritus erroneus) kivetését és egyházának Leteney Márton úr közbenjárásával való visszafoglalását elhatározták. A visszafoglalás meg is történt, mert már 1684 julius 11-ón Rozsnyón „gyakori részegsége ós botrányos élete miatt" egy aranynyal bűntették — Kalinki János sumjáczi lelkészt

1) (Szentkereszti 24 25. 1.). Regius Jakab és Fabriczius Mátyás 1683 március 9-én Jolsváról a fejedelemhez küldettek, hogy a tized visszaállítását kérelmezzék, mely követségre a fejedelem 1683 március 19-én Lőcsén kelt leiratában a Rozsnyón, Dobsinán, Csetneken, Jolsván, Pelsőczön, Betlóren, A.-Sajón, Oláhpatakán, Geczelen, Restéren, Ochtinán, Polomkán, Berzétén és Helpán a lutheránusoktól „jog és törvény ellenére" erőszakosan elszedett papi jövedelmeket is visszaadatta. Megjegyzendő, hogy a dobsinai tizedet még 1683 március 9-én Lőcsén kelt levelével állította vissza a fejedelem és így nem csuda, ha aztán (1683 május 7-én Rozsnyón) a dobsinai egyház (úgy mint a csetneki) az esperes fáradozását külön jutalmazni vonakodott (Szentkereszti 25 l.).

2) De az öröm nem sokáis* tartott, Thököiyi Imre szerencsecsillaga letűnt, mire Fischer Mihály kassai kamaraigazgató Murány várából 1685 május 6-án az elmúlt két évre eső tizedért 548 ft 44 krt. a jövőre nézve pedig évenként 400 ftnyi bórt követelt és az esperesség 1685 május 9-ón Rozsnyón tartott gyűléséből hiába mondta, hogy „a múltat tekintve nem önhatalmúlag, hanem annak beléegyezésével vette birtokába a tizedet, ki azzal rendelkezni joggal és hatalommal *) Ezen egy adat elég annak beigazolására, hogy az üldözést, melye apáink szenvedtek, az uralkodásra törekvő esperesség idézte elő. Mily joggat kényszerítette a sumjáciakat, hogy szeretett papjokat elbocsássak, hitöket elvessék? Csak azon joggal, amellyel Regius Jaka,b Rozsnyóról elűzetett. És ezen kényszer eredménytelen maradt, a garamvölgyi egyházak — ma is görög katholikusok. *) A dobsinaiak t. i. elébb és külön voltak a fejedelemnél, nem várták be, míg az esperesség intézkedett.