Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A göniövi ig. hitv. evang. esperesség törlénete. 293 bírt", hiába sokalta a 400 forintnyi bórt, hiába mutatta ki,

1) hogy eddigelé, Pelsőcz és Berzóte egyházát is beleértve csupán 224 forintot fizetett évenként; a kamara nem engedett és Regius Jakab csakhamar másodszor is elűzetett Rozsnyóról, az esperesség a folytonos üldözés, harc és háború közben ismét szótmállott, a nyilvános élet szinteréről leszorúlt és 1688 március 16-ig gyűlést sem tarthatott. A borzasztó állapotot, melyben ev. egyházaink ez idótt a létért nehéz harcot küzdöttek, híven tükrözi vissza azon folyamodvány, melyet a gömöri ág. h. ev. esperesség 1686 augusztus 18-án Csetnekről a szász választó fejedelemhez intézett. 1660 óta elnyomnak és háborgatnak bennünket, — olvasom a folyamodványban, — templomainkat elveszik, lelkészeinket megvesszőzik (verberibus tractantur) bebörtönözik, a megélhetéstől megfosztják vagy elűzik, a mint most is Rozsnyó, Csetnek és Pelsőcz környékén 11 egyházban az esztergomi érsek élvezi a tizedet; fordúltunk a murányi uradalom igazgatóságához, fordúltunk a megyéhez és fordúltunk magához az esztergomi érsekhez.

2) de nem használt semmit. Ennélfogva kérték a választó fejedelmet, vetné magát közbe ő felségénél. Midőn a csonka esperesség 1688 március 16-án Csetneken gyűlést tartott, Jolsva, Rőcze, Hosszúrét, Vizesrót és más egyházak templomai elvoltak foglalva és Krizsán Márton veszverési leikész panaszára, hogy hívei nem fizetik „mással is az történik · (et alios in ea navi navigare, Szentkereszti 33 1.) volt a válasz; a dolgok gonoszul folytak. 1688 augusztus 27-én Miller János gömöri kanonok (archi diakónus) a kevés, még megmaradt ág. hitv. ev. egyház látogatásához fogott, (Szentkereszti 40 1.) majd 1689 április 14-én a megye hiába kerestetett meg, hogy a murányi és derencsényi uradalmakban teljesen elnyomott egyházak visszaállítását rendelje el (Szentkereszti 42 1.) az illető lelkészeket Breiner Kristóf ós Mednyánszky Pál a magas biztosság nevében Eperjesről 1689 március 30-án tömlöccel fenyegették, ha ezen uradalmakban csak mutatkozni is mernének, (Szentkereszti 47 1.) a vallásgyakorlat pedig ezen területen (pl. Jolsván) kápolnában ós magánházakban is tilos volt (Szentkereszti 48 1.). ') Érdekes ezen kimutatás, melyből megtudjuk, hogy a régebben annyi panasz tárgyát képezett „pactata" valóban csekély volt: Rozsnyó 34 ftot, Betlér 16 ft. A-Sajó 14 ft, Oláhpatak 10 ft, Dobsina 10 ft, Csetnek 48 ft, Ochtina 14 ft, Restér 6 ft, Geczel 14 ft, Pelsőcz 16 ft és Berzéte 40 ft fizetett rhémusi értékben (Szentkereszti 29—30 1.). 2) A választó fejedelemhez intézett folyamodványt a csetneki esperességi levéltárban, az érsekhez intézettet pedig a Péczeli féle jegyzőkönyv 46. lapján találtam. Utóbbi különösen a Rozsnyóról elűzött esperes érdekében kelt, aki „a jezsuitákkal is békében élt és hivatalát évenkénti szabad választásnak köszönte" miért is „a megváltó sebeire kéri az esperesség δ magasságát engedné meg neki, hogy Rozsonyón megmaradhasson.

1·