Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: A két protestáns vallási tipus kérdéséhez

280 Dr. Szlávik Mátyás. rangú tényezők, állandóan az egymás általi kölcsönös kiegészítésre szorulnak." — Az igaz, de ez korántsem zárja ki a két prot. vallási tipus értékelését, a mint hogy a luth. vallásosság szabad bensősége ós közvetlensége jobban közelíti meg az evangeliumi keresztyén vallásosságot, mint a kálvinistának merev megkötöttsége ós mégis kiható cselekvősége. Végül a bíráló így is „őszinte elismeréssel" fogadja a (Preuss értekezésében) „nyujtottat, s őszinte nagyrabecsülését fejezi ki a tudós fordítónak, ki a magyar protestantizmus szolgálatában már nem egy jelentős érdemet szerzett magának." Sajnos, hogy a „Debreceni Prot. Lap" egyik későbbi számában Vargának ezt az előkelően komoly, tudományos és tárgyilagos álláspontját elhagyta, és Preuss művének értékelésében Révész Imre szellemes, de egyoldalúan szenvedelmes fejtegetéseit vallotta magáéinak. A ref. „Lelkészegyesület" ez évi 10. számában rövidesen —k—s. ismerteti Preuss kiadványát, amelyről azt mondja, hogy „voltaképpen a lutheri szellem dicsőítése kíván lenni," s amelynek egybehasonlítása a bizonyára luth. szemüvegen keresztül vizsgálódó magántanár szerző fejtegetése szerint a kálvinistaság hátrányára billenti meg a mérleget, amiről a szintén luth. fordító tudós sem tehet. Szerző és fordító önelégülten mondhatják munkájukról, mily szép ez a régi dal régi dicsőségről! Az objektivitás azonban még szebb." — Hisz ez a könyed szellemeskedés is valami. Azt is köszönettel fogadjuk, — csak használjunk vele az ügynek! Látszólag nagy tudományos részletességgel, olykor szellemesen, de helyenként csipkedő modorban s a valódi komoly tudományos tárgyilagosság róvására, sőt itt-ott nagy mondásokkal is tarkítva — ismerteti Preuss tanulmányát Révész Imre az erdélyi „Ref. Szemle" ez évi 14 — 16. számában ós 6 lapon át külön lenyomatban is. Egy fiatal francia abbénak előkelő, de felületes szellemességével szakasztott alter egója annak a Preussnak, amilyennek Révész őt képzeletében magának megrajzolta. Művének rövid tartalmi áttekintése után „mindenekelőtt tartozik (sic) azzal a megállapítással, hogy Preuss a feladat megoldási módját általában véve helyesen fogta fel; a két irány különbségeinek gyökerét a maga helyén kereste s ezt az alapeltérést, amely a vallásos viszony megélésében és felfogásában nyilvánul, széleskörű olvasottsággal, a szemléltető példák egész seregével, s a mellett — legalább látszólag (sic) — tudományos tárgyilagosságra igyekezve kísérelte meg kimutatni a vallásos szellem alkotásainak egész nagy mezején. Levezetése, ha nem is kimerítő, de ügyes, elmés és ami fő, egységes; leginkább épen erre való tekintettel ítéljük mindezekre nézve hasznosnak ós eszmóltetőnek