Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Könyvismertetés - Révész Imrétől: A Fontes Rerum Transylvanicarum I—III. kötete

ICönyvismertetés. 237 kálvinista papság száját is (II. 81. sk. és 222 sk. 1.) — Annál nagyobb értéke van ezek után annak a mégis csak el-elejtett kénytelen beismerésnek, hogy legalább a városi prot. papság „in literis humanioribus non male sunt versati" (I. 187. 1) s hogy általában a „Sátán eme szolgáinak" még életük sem drága az evangéliumért; olyan végvárakba eljárnak a katonáknak prédikálni, ahová a kath. pap, a török portyázó csapatoktól féltében be sem meri tenni a lábát. (I. 14. 1.) — Magok az „eretnek „erdólyországi lakósok Szántó szerint, „longemitioris sunt naturne, quam Galli aut Germani" (I. 177. 1.) s a nép általában elvadúlt, de nem romlott erkölcsű; sem istenkáromlás, sem paráználkodás nem hallatszik közötte botrányosabb mórtékben; csak két főbűnét, az eretnekséget és a rószegességet kellene kiirtani, s akkor aztán,, sanctissimus esset totus populus." (I. 182. 1.) A harmadik előttünk lévő kötet érdekessége egyháztörténelmi szempontból a két elsőhöz képest csekélyebb; azonban, ha vallásügyi ós egyházi viszonyokról egyáltalában nem is szólana, figyelmüket még akkor is nagyban lekötné írójának, a mantovai születésű nagytehetségű diplomatajezsuitának, Possevino Antalnak személyisége s a műben megnyilvánuló, typikusan jezsuita gondolkozása. Ez a világlátott ós nem közönséges diplomatiai sikereket elért szerény, művelt, élénk szellemű olasz páter 1583-ban került Erdélybe, hogy Báthory Istvánnak, nagy pártfogójának megbízásából az ottani jezsuiták ügyeit rendezze s különösen megalapítsa számukra a kolozsvári főiskolájuk mellé a lengyel király és a pápa együttes költségén emelendő szemináriumot. Mindössze 47 napot töltött Erdélyben, de ez az idő a kitűnő megfigyelő tehetségű s történelmi és néprajzi tanulmányokkal amúgy is szívesen foglalkozó íróembernek elég volt arra, hogy ösztönzést nyerjen egy Erdély történetéről s akkori állapotáról szóló munka megírására, amellyel a pápának akart kedveskedni „hogy missziói tevékenységének legalább valamelyes gyümölcsét lássa a jövő és hasznosítsa azt a keleti végeken." Még magyarországi (kassai) tartózkodása alatt elkészült öt könyvből álló derék műve (olasz nyelven), mely csakhamar megjárta a curiai censura különböző fokozatait; de bár egészben véve még a pápa részéről is igen elismerő fogadtatásra talált, sajtó alá nem kerülhetett sem szerzője életében, sern halála után, egész mostanig, Veress Endre gondozta kitűnő, bő magyar kivonattal is kiegészített kiadásáig. A mű részben gondos első- ós másodrangú forrástanulmányok, részben eredeti tapasztalatok ós megfigyelések alapján íródott; az első négy könyv Erdély föld- és néprajzi ismertetését, valamint egészen az író koráig röviden levezetett (leginkább vallásügyi) történelmét adja s mint ilyen,