Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Könyvismertetés - Révész Imrétől: A Fontes Rerum Transylvanicarum I—III. kötete

ICönyvismertetés. 235 aknázzák ki a sokféle vallási és háborús viszontagságtól amúgy is felzaklatott lelkű nép erős liiszékenységót a csodák és jelek dolgában. Szászfenesen ördögöt űznek egy „megtért" lutheránus öregből; Monostoron is a jezsuitákhoz hű katholikus asszonyok imádsága szabadít meg egy (előbb szép férfiúi alakban megjelent) ördögöktől megszállott nőt; (II. 41. skk. 1.) országnak-világnak hírűi adják, hogy míg az „istentelen" Hunyadi Demeter, az „arianus" püspök, nyilván, templomi szószékből hirdetné a Krisztus istenségének tagadását, ime háromszor egymásután villám csap bele a templomba s maga a prédikátor, már a második ütésre, fejét vesztve szaladt ki, még pedig — ime az isteni igazság — Jesu Cliriste miserere nostri kiáltással (II. 163—164. 1.); mi több, tudnak az új Gergely-naptár megerősítésére adatott chronológiai csodákról is (II. 45—46. 1.); mikor pedig a rendek határozatából el kell hagyniok az országot, nagy szélvihar, majd legfőbb ellenségüknek, Géczy (Giczy) János kormányzónak néhány nap múlva bekövetkező nyomorúlt halála adja tudtúl Isten haragját kedvelt szolgáinak üldöztetése miatt, amin egyébiránt még a nem katholikusoknak is annyira megesik a szivök, hogy csak magában Kolozsvár városában körülbelül negyvenen térnek elbúsúltokban a kath. hitre, a nép pedig ostromolja prédikációikat és gyóntatószékeiket. (II. 261. ós 264. 1.) És se szeri, se száma az efféle jellegzetes vonásoknak. Rendkívül eleven, sokoldalú betekintést nyerünk amellett a rend életének minden más mozzanatába is : apróra előttünk áll gazdasági politikájuk, vagyonügyük, oktatásügyük kezdeteihez egyebek mellett tanúlságos adalékot szolgáltatnak kolozsvári főiskolájuk thezisei (I. 91. I.), tömör képét nyújtva a jezsuitizmus XVI. századbeli tudományos szellemének és törekvéseinek; lépésről-lépésre kísérhetjük politikai befolyás szerzésére tett sokféle kísérleteiket; minden körülménnyel számot vető opportunizmusuk fényes példája világlik ki az ausztriai provinciának ama javaslatából, hogy az erdélyi missziót a lengyel provinciára kell bízni nem őrájuk : „postquam enim Ungaria in plures ditiones est divisa, Semper Austria et Ungaria sunt sibi invicem suspectae." (I. 57. I.); és a mai ultramontán politikai gondolkozás minden hajthatatlan merevsége ós minden vakmerő követelőzése ott van már azokban a rendkívül talpraesetten és sok erővel megszerkesztett tiltakozó iratokban, melyek a vallásszabadságnak (azóta is sokszor hol elővett, hol elkárhoztatott) jelszavára hivatkozva („numquid deteriores sumus nos Arianis, novis Iudaeis addo etiam AEgyptis sive Cigrinis, ut illis liceat pacifice in regno vivere, nobis antem non liceat etc." II. 248) igyekeznek megakadályozni a fejük felett lebegő számkivetést, amelynek — meggyőző-