Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Könyvismertetés - Révész Imrétől: A Fontes Rerum Transylvanicarum I—III. kötete

234 Kriny vis mertetés. Bármennyire nem osztozunk eszményeiben s törekvéseiben, lehetetlen meghatottság nélkül olvasnunk, mikor Nagyváradon, a felzendült nóptömegektől körülólálkodott házban „örven­dezve várja halálát" s szinte bánkódik, amikor a támadás mégis elmarad : „Ego a ütem nihil magis ex animo deside­rabam. Sed non fai adhuc dignus Martyrio(I. 226. 1.) — Méltó munkatársa, Leleszi páter, nincs akkora térítő talen­tum, mint ő, de szintén jeles és a jövendőre nézve végzetesen fontos munkakörben foglalatos: ő a nevelője az ifjú Báthory Zsigmondnak; amellett vezetője az ország kormányán lévő főurak ellenszenvét legközvetlenebbül tapasztaló gyulafehér­vári háznak, amely állásában az alája rendelt méltatlan rend­tagokkal rengeteg sok baja és szégyene van: „inkább disz­nókat őriznék ..." fakad ki, türelme szakadtán nyers ma­gyar szókimondásával. (II. 105. 1.) Báthory Kristóf porai fölött tartott, csonkán megőrzött halotti beszéde (I. 310. skk. 1.), igazi typusa a kor s a rend Ízlésének megfelelő ékes pane­gyriseknek, s a jezsuitizmus vallási és ethikai gondolkozását is több pontban igen jellemzően tükrözi. A legkülönbféle forrásokból eredő — s egyes, érthető túlzásaik lefaragása után, egészben véve bizonyára hitelre­méltó tudósításokkal szolgál e két gazdag kötet azokról a valláserkölcsi és egyházi állapotokról, amelyek a jezsuiták bejövetele idején Erdély népe között uralkodtak. A lakósság óriási tömegei éltek évek, évtizedek óta lelki gondozás, vigasz, tanítás nélkül; húsz—harminc éves férfiak és nők voltak kereszteletlenek; a kath. egyházi szervezet teljesen fel volt bomolva; ahol itt-ott lézengett egy-egy kath. pap, annak sem életében, sem tudományában, sem dologtevósóben nem volt sok köszönet; a protestánsok önerejüket hittani széthúzásokkal, fóltékenykedósekkel fogyasztották s amellett a közös ellenséget letiportnak tudván, maguk is lankadni kezdettek a biztosnak vált nyugalom s a viszonylagos jóllét párnáin. Ezek a rendkívül sok apróbb-nagyobb fénnyel meg­világított, érdekfeszítő szemlóletességgel színezett körülmé­nyek érthetővé teszik azt, hogy a jezsuiták erdélyi működó­sósének megkezdésére a lehető legalkalmasabban volt az időpont megválasztva. És ők azzal a bámulatos éleslátással, mely rendjüknek kezdettől fogva ináig sajátja, hamarosan meg is találják a nép eletében ós lelki világában működésük legbiztosabb kapcsolópontját: sűrűn tartják istentiszteleteiket, nemzeti nyelven prédikálnak, minden alkalmat megragadnak - a prot. prédikátorokba való belékötósre, amiből — akár tudásuk és dialektikai ügyességük fölénye, akár vakmerősé­gük nagyobb mértéke miatt — mindig hírük és tekintélyük emelkedése származik; mindenekfölött pedig, ami különösen jellemző vonása mindenkori működésüknek, nagy ügyességgel

Next

/
Thumbnails
Contents