Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Könyvismertetés - Révész Imrétől: A Fontes Rerum Transylvanicarum I—III. kötete

232 ICönyvismertetés. 232 kormányzója maradt), mint testvére, a fejedelmi akaratának csak eszközeként tekinthető Kristóf vajda a jóakaratú támogatásnak minden kézzelfogható jelével elhalmozták a Kolozsvárott és Gyulafehérvárott meggyökerező, majd (később) Nagyváradon is kiágazó missziót: anyagi javakkal busásan ellátják, az igehirdetésnek, a társadalom minden rétegére való hatásuknak legszélesebb lehetőségeit teremtik meg s a fejedelmi kegy minden más nyilatkozatával is elárasztják; ezeknek koronájaképen István király Kolozsvárott valóságos egyetem-jellegű főiskolát „Studium universale"-t alapít a részükre. Ezekben az erősségekben méltán bízva, a páterek a legfigyelmesebb körültekintéssel s a legnagyobb energiával fognak hozzá munkájukhoz. Ennek három mezején, a prédikáció, a lelkipásztori (főkép gyóntató) tevékenység és a nevelés-oktatás terén (a rend, tudjuk, mind a háromban jeleskedett) csakhamar olyan sikereket érnek el, amilyenek csak az addigi elhanyagolt, lazúlt, sőt egyenesen züllött katholikus hitéleti állapotokat felváltó katonai szervezettségből és harcias öntudatosságból fakadhattak. Működésük nyomán azonban nagyon természetesen annyira kiélesednek a még alig letompúlt vallási ellentétek s a három protestáns egyház papi ós világi főinek féltékenysége nemes és kevésbbé nemes indító okokból annyira fölzúdúl ellenük, hogy Kristóf vajda halála (1581) óta, a gyermek Zsigmond helyett kormányzó regensség alatt, mindjobban bele kell kapaszkodniok az ország jogi fejének, a hatalmas lengyel királynak híven ós állhatatosan oltalmazó palástjába. Mikor pedig ez az erős oltalom 1586 végén, Báthory István váratlan halálával, egyszerre kiszakad a kezükből: akkor a különben is pesis — tizedelte atyákra gyors léptekben következik el a már régóta sejtett katasztrófa: 1588 karácsonyán, neveltjüknek, a korán érett gyermekifjú Báthory Zsigmondnak határozott akarata ellenére örökre száműzi őket a medgyesi országgyűlés. Az „örökre" ugyan még egy esztendeig sem tartott, mert az ugyanezen gyűlésen nagykorúsított Zsigmond majdnem másfél évtizedes szomorú emlékű uralkodása alatt könnyű szerrel szállingózhattak vissza s folytathatták évrőlévre zavarosabbá váló politikai viszonyok között hódító munkájukat, rendjüknek és egyházuknak — ha nem egyszersmind a tépett testű ós lelkű, szerencsétlen országnak is — nagyobb javára és dicsőségére. Eddigelé is ismertük ugyan már az erdélyi jezsuiták első korszakának ez itt vázolt legfőbb kereteit; azonban részletes ós mindenoldalú (bár több-kevesebb időre terjedő hézagokat még mindig hagyó) kitöltésüket csak most hozták meg, a szóbanlévő nagy adattárnak egyelőre 1571-től 1588-ig, a kiűzetés esztendejéig terjedő, eddigelé óriási nagy részük-