Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
A gömöri ág. liitv. evang. esperesség története. 227 pásztor nélkül, ő kegyelmétől lelkünk igazgatására illendő személyt kérnénk és kívánnánk; az minthogy kívánságunkat megtekintvén δ kegyelme, az maga böcsületes oskolamesterét Magyar András urunkat, az elmúlt új esztendő napjára közinkben is küldötte próbával. Kinek az szentírással egyező tanítását hallván és értvén, mindnyájunknak kicsinytől fogva nagyig megtetszett. Ugy hogy az időtől fogva mind addig, míg istennek tetszendik, az mi lelkünknek hivséges pásztorának akarjuk és fogjuk is esmerni ő kegyelmét, az minthogy esperest urunk előtt az felül megnevezett két falunak előnkbe adatott instructiója szerint meg is alkudtunk ő kegyelmével ilyen conditiók alatt: 1. Hogy isten ő felsége az kikeleti időt adván érnünk, az parochiát minden halogatás nélkül megépítjük, úgy hogy tanulóház. cselódház, pitvar, kamara, pince, marhának való ól és csűr legyen rajta. 2. ígértünk és rendeltünk ő kegyelmének és azután is leendő prédikátoroknak két falujúl, rimaszombati 80 szapu búzát, az melynek kiszedésére egyházfiakat rendelünk. 3. Pádáriak esztendőnként négy szapu búzát három szántásban és négy szapu tavasz (i)-t bevetünk ő kegyelme számára az maga magvából, Perjésiek is hasonlóképen annyit. 4. Bizonyos réteket is mutatunk ő kegyelmének mind az két faluban. 5. Minden esztendőnként viszünk 20 szekér fát. 6. Az egyéb jövedelmek úgy fognak kiszolgáltatni mint az szent gyülekezet (t. i. az esperesség könyvében be vadnak írva az balogi eklézsia szerint. Mindezeknek nagyobb bizonyságára adtuk esperest urunk pecsétivei megerősített levelünket (minthogy magunknak nincsen) és kezünk kereszt vonyásával. Actum in parochia Sajó Gömöriensi die Januarii Anno 1680. Simon András keze vonyása. Kovács Péter keze vonyása Coram me Jacobo Regio Ecclesice Sajo Gömöriensis pastore et Contubernii ejusdem Comitatus seniore. L. S. (Peceli 163. 1.) A tanítók osztották a lelkészek szomorú sorsát, ezek is jobbra-balra menekültek, midőn az üldözés beköszöntött; a hívek állapotára pedig a folytonos harc, az általános zavar, a tengődés lét és nem lét között, következtetni enged 1). Közli: Kovács Sándor. *) Ezen korszakból igen kevés emlék maradt reánk: az 1683 március 9-én Jolsván tartott espereseégi gyűlés jegyzőkönyve is „feleslegesnek tartja az ismeretes nyomorúságot, zaklatást és üldözést", mely „több év óta az ág. hitv. ev. egyházat érte és ma is éri" leírni és felsorolni. Szentkereszti 21. 1. 14*
