Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

226 Mikulik József. 1681 ápril 15-én egybegyűlt megyét arra kérték, hogy az „általános és a soproni országgyűlés elé terjesztendő laj stromban az itteni ág. hitv. ev. egyházak sérelmeinek is engedjen helyet." Ezen folyamodvány szerint Jolsván, Csetneken, Ochtinán, Restéren, Gecelen, Dobsinán, Alsó-Sajón, Oláhpatakán, Betléren és Rozsnyón elfoglalták a tizedet, míg Ribniken, Bisztrón, Baradnán, Süvetón, Jolsván, Chisnón, Vizesróten, Rőczén, Hosszúréten, Polomkán, Sumjácon, Nagy-Szlaboson, Felső-Sajón, Dobsinán, Oláhpatakán. Vesz verésen,Betléren, RozIosnán, Rozsnyón ós Hárskúton az ág. hitv. ev. hivek lelkész ós templom nélkül voltak (Peceli 41. 45. 1.). Ε szerint tehát még 1681-ben is, mikor pedig a legnagyobb förgeteg már elvonult, az esperességnek 20 tagja hiányzott és a kevés hivatalban levő lelkész is félelem és rettegés közt töltötte napjait: mert a császári hadak kíméletet nem ismertek ós a jezsuiták kezére dolgozni mindig készek voltak. Jóllehet az ev. lelkészek elüzetóse, elfogatása és bántalmazása 1676 után már nem volt oly gyakori: az ág. hitv. ev. isteni tisztelet a legnépesebb egyházakban is csak titokban vagy magánházban volt megtartható. Az esperesi hivatal e korszakban csak névleg állott fenn. A kevés megmaradt lelkész között az összeköttetés teljesen megszakadt; kiki magával volt elfoglalva és szerencsésnek érezte magát, ha életét megmenthette, kétszeresen szerencsésnek, ha titokban kedves hivatalát is megtarthatta. Legnagyobb baj volt meg, hogy esperességünk a bujdosóktól is hiába kért és várt segítséget! ezek ugyanis nagyobbára kálvinisták voltak, kiknek a gömöri lutheránusokat pártolni semmiféle okuk nem volt. Az úrvacsoráról 1550 óta szakadatlanúl folyt mérges vita, a két testvéregyház között áthidalhatlan mélységet teremtett, a kettő gyűlölte és üldözte egymást ós könnyítette ez által a közös ellenség pokoli munkáját. Esperességünk is szelet vetett és most vihart aratott. Jobb napjaiban maga mellett versenytársat nem tűrvén és minden jogot csak magának igényelvén mintegy kényszerítette a kálvinistákat, hogy neki hasonlót hasonlóval fizessenek. De a gömöri ág. hitv. ev. esperesség szívós élettel bírt;. a vihar még tombolt, midőn már is elhagyta rejtekhelyeit, már is felegyenesedett, már is hangosan követelte az elfoglalt egyházak visszaállítását és azon volt, hogy a tört hajó maradványaiból egy újat építsen. így alapíttatott 1680. január 4-én a pádári egyház, miről következő okmány állíttatott ki: „Én Pádárban lakozó Simon András és Perjésben lakozó Kovács Péter, kik az megnevezett böcsületes két falutól küldettünk esperest urunkhoz a végre, hogy alkalmas időtől fogvást, lelki tanító nélkül lévén, nein különben mint a juhok