Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
A gömöri áj. hitv. evang. esperessé;; története. 207 kiil keresztül vitt egyházi vizsgálatnál esperességünk egy régi mulasztást is helyre hozott. Az 1604-ben szerkesztett és 1610-ben Thurzó György nádor által megerősített cikkelyek ugyanis eddigelé az egyes községeknek bemutatva még nem voltak, csak most kezdték az esperesség tagjai belátni, hogy e cikkelyek csak akkor érvényesek és általánosan kötelezők, ha azokat a „hívek" is elfogadják és ennélfogva 1653 január 16-án Csetneken elhatároztatott, hogy ezen törvény az egyházlátogatás alkalmával magyar, német ós tőt fordításban minden egyháznak és minden tanítónak elfogadás és aláírás végett bemutatandó. (Schröter 581 1.) Ezen határozat végrehajtása itt-ott akadályokba ütközött, így pl. Dobsina városa 1653 március 4-én ezen szabályok ellen hevesen tiltakozott és azok aláírását egyenesen megtagadta; az engedetlen egyház 1653 május 6-án Jolsvára idéztetvén képviselői Bodnár Kristóf és Krausz Tóbiás által okát adta a tiltakozásnak, előterjesztvén, hogy a szabályok régi kiváltságát, melynél fogva lelkészét szabadon, az esperes befolyása nélkül — választhatja, sértik. De hiába volt minden, az esperesség a megye elé terjesztette az ügyet, Dobsina városa végre meghajolt és 1654 ápril 21-én Jolsván nem csak aláírta és pecsétével megerősítette a cikkelyeket, de meg is követte az esperességet és 6 forintot is fizetett büntetésül. (Prot. Schröter 812, 589, 599 1.) A cathedraticum ez időben Szirmay Péter (tizedes ?) által ott is szedetett, hol lelkész, templom vagy imaház sem volt és az esperesség kénytelen volt azt eltűrni. 1654 ápril 21-ón Stephanides János betléri lelkész választatott esperesnek, a rozsnyói tanács már akkor nem egy bűnöst mentett fel az egyházi fenyíték „a pellengérre állítás" alól, mint 1654 szeptember 16-án Betléren Kőszegi István magyar — és Peler Farkas német lelkész panaszolta (Prot. Schröter 605. 1.) ós bizonyára kevés sikerrel járhatott el a két tisztelendő úr, kik Rozsnyóra küldettek és óva intették a városi tanácsot, hogy ne vágjon az egyházi hatóság hatáskörébe. Az Andrássy család a tized kiszolgáltatását konokúl megtagadta és az esperesség hiába fordúlt e tárgyban Andrássy Miklóshoz, Monoky Anna fiához, hiába a megyéhez, az esztergomi érsekhez, az országgyűléshez. Rozsnyón a nemzetiségi kérdés is zavart támasztott. A német lakosság ugyanis nem tűrte, hogy . a magyar „kántor" is „rectornak" címeztessék és a magyar lakossággal teljesen meghasonlott. Ezen ügy az 1655 ápril 20-án Betléren tartott gyűlésen a rozsnyói németek küldöttsége által panaszkép előterjesztetvén, az esperesség el nem titkolt fájdalommal vette tudomásúl a dolgot és olykép döntötte el, hogy a németség elsőbbségét . . . elismerte ugyan de kórve-kórte a
