Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

208 Mikulik József. két „nemzetet", hogy egyenlítsék ki barátságos úton az ügyet és éljenek békességben egymással!

1) A támasz nélkül maradt, a róm. kath. és kálvinista támadások által aláaknázott esperesség 1656-ban egy új és hatalmas ellenséget talált saját tűzhelyénél, mikor Lippay György és Wesselényi Ferenc Rozsnyóra telepítette volt a jezsuitákat; elrémült és megpuhult, már 1657 május 24-én Jolsván végzést hozott, mely szerint »Ötvös György rozsnyói lakós még a legfelsőbb hatósághoz, az érsekhez vagy a nádorhoz fordúlhat, ha Windisch János szepesváraljai lelkész, a kassai lelkész ós az egész gömöri esperesség tiltakozása dacára közeli rokonaival mégis házasságra akar lépni." (Prot. Schröter 636 1.) Ily végzés 1645 előtt, mikor esperessógünk még felsőbb hatóságot nem ismert, a lehetetlenségek közé tartozott volna! 1657 szeptember 25-én elmondja Stephanides János betléri lelkész alesperes, hogy a jezsuiták azzal gyanúsítják Peler Farkas rozsnyói lelkészt „mintha szolgáióját teherbe ejtette volna!" Az esperesség meghagyta a bírónak, hogy vegye védelme alá a gyanúsított embert, egyszersmind arról is gondoskodván, hogy az alispán egy a helyszínére küldendő szolgabíró és esküdt által nyomoztassa az ügyet (Prot. Schröter 643 1.), mely adat világosan mutatja, hogy a jezsuiták ilyen eszközöktől sem riadtak vissza, midőn az ev. lelkész tekintélyét jó hírnevét tönkre tenni igyekeztek. % ') Megjegyzendő, hogy Rozsnyóbánya a 16 ik században még egészen német volt, de a 17-ik század elején már magyarosodásnak indult úgy, hogy a csucsomi és nadabulai leányegyházak számára csakhamar magyar káplánt kellett alkalmazni, sőt idővel a rozsnyói „magyar egyház" is megalakúlt, mely úgy mint hitszónoka, a német lelkész felügyelete alatt maradt. Ez így tartott 1653-ig, mikor a március 8-án tartott egyházlátogatás alkalmával Kőszegi István panaszt emelt, hogy meghívólevele szerint „magyar prédikátor" és nem, mint címezni szokták „káplán!'

1 egyszersmind kérte híveit, nevezzék inkább „másodlelkésznek!" Ebbe az esperesség belé is egyezett, kikötvén azt, hogy ,,az első lelkésztől függő viszonyban maradjon!" A magyar lelkész példáját csakhamar a magyar tanító is követte, ezzel ,,a városi tanács" vagyis inkább a német lakosság azonban nem tudott, nem akart megbarátkozni és a fennebbi gyűlésen ugyancsak vitatta, hogy több mint 200 éve, hogy a német elem az uralkodó Rozsnyón! Jellemző az 1655 évi viszályra vonatkozó jegyzőkönyv szélére 1669 ben írt következő versecske: Cerne hic auxesin meram amphibolin A tempore Lutheri necdum sunt tot anni (célzás a 200 évre). Hungarica natio Semper erat odio Apud Rosnavienses Teutones esse volentes Primum desiderantes locum et obtinentes. At facta inversio atque permutatio Deus nos miseros elevavit Hungaros „Tamen dilectionem persequuntur eandem 1669." Ezen nemzetiségi kérdésről különben (Prot. Schröter 823, 615 1.) még később is lesz szó.