Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
152 Mikulik József. kodott, teljesen független és önálló volt; minden felügyeletet és befolyást, mely fölébe emelkedni törekedett, győzedelmesen utasított vissza, hárított el magától. Hitét egyedül üdvözítőnek és jogosultnak tartván a kálvinista hitvallást most is ép oly veszélyes tévelygésnek tekintette, mint a pápista bálványimádást, mindkettőnek még létezését is jogtalannak vélte és mindkettőt egyaránt útálta, gyűlölte és üldözte. Hogy mire vezetett e meggyőződés, látni fogjuk a következő korszakokban és hogy az általános üldözésnek már ez okból is be kellett következnie, már fentebb kimutattam. A pápista kor maradványaival még ez idétt is találkozunk és az esperesnek ezekkel kivált az egyházlátogatások alkalmával ezer baja támadt. 1637 február 9-én az egyházlátogatás a dobsinai templom oltárán egy feszület alakú ezüst tárgyat talált, melyet mint a „pápista bálványimádás ereklyéjét" ostyatartó szelencévé kellett átalakíttatni; Veszverésen 1637 február 12-én szent Miklós, keresztelő szent János és még egy „ismeretlen" szent tiszteletére készült három zászló találtatott; F- Sajón egy érseki bulla (bulla, quaedam cardinalium), Betléren is több zászló, hasonlóan Csetneken 1642 február 11-ón több „pápista okmány," majd F- Sajón 1642 február 11-én „Krisztus sírja" őriztetett a templomban, utóbbira nézve meghagyatott a lelkésznek, hogy „Krisztus sírját, mely inkább az Antikrisztus ismertető jele" (sepulcrum vulgo Christi: potius vestigium Antichristi dicendum)" a régihez mereven ragaszkodó nép akarata ellenére is dobassa ki a templomból; — az esperes majd elhűlt, midőn 1644 május 30-án a Homonnay Mária alapította dereski egyház templomában egy búzakalászokkal felcicomázott feszületet talált és ahhoz még megtudta, hogy e feszületet körülhurcolják a mezőkön ós húsvétkor „a halált égetik a temetőben" (Prot. Rimanovi 581-582 1.) a szintén Homonnay Mária által alapított garami egyházakban a lelkész (Polomka, Helpa, Zavadka, Pohorela, Sumjác, Telgárt, Vernár) ismét és ismét 40 ftnyi bírság alá vonatott, mert]az ünnepeketa régi naptár szerint — az menico veteri calendario — ülte meg. Az esperesség azon volt, hogy mindenütt egyformaság legyen az isteni tiszteletnél és oktatásnál úgy mint a papi cselekményeknél, így 1629-ben kimondatott, mely időben titalmas az esketós 1), az általánosan elfogadott agendától eltérést nem engedett meg, így pl. Keló Lénárd gömöri lelkész elhagyván az úrvacsoránál Krisztus szavainak elmondását 1633 ápril 13-án Csetneken Lenhanosarcos Mihály dobsinai ') Ab adventu usque ad octavam Epiphaniae, a septuagesima usque ad octavam Paschae et a tribus diebus ante Ascens. usque ad octavam Pentecostes. (Prot. Schröter 214 1.).
