Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
A gömöri á g. hitv. evang. esperesség története. 153 lelkész alesperes fejtegetései alapján következő fenyíték alá vétetett: az első asztaltól a harmadikhoz degradáltatik, 6 ftnyi bírság lefizetésére köteleztetik és hivatalától is fölfüggesztetik addig, míg meg nein kérleli az esperességet (Prot. Schröter 243 1.). Hit dolgában nem ismertek kíméletet e korszakban és a legkisebb gyanú súlyos megtorlást vont maga után. Paulini Mihály betléri, elébb süvetei lelkész megfordúlt 1609-ben Rómában és V. Pál pápától „literas indulgentiales" is kapott, de visszatérvén útjából az igaz hitre is visszatért, mely mellett aztán 1626-ig maradt, mikor Jászón és Szepes váralyán a pápa levelét bemutatván egyszerre . . . áttért; de tettét rögtön megbánván visszavonta ballépését, mi által ahhoz, hogy elébb (áttérésével) Andrássy Mátyás földesurat bántotta meg, még a jászói kanonokok haragját is magára vonta. Ε miatt magát biztonságban nem érezvén, bűnbánólag jelentkezett az esperesnél, ki a tanúsított töredelmesség dacára hivatalától rögtön megfosztotta és mind a mellett, hogy Urszinyi Illés iglói lelkész és Zabeler Péter lőcsei superintendens is közbenjárt az ő érdekében, az esperesség mégis 1626 ápril 21-én pálcát tört felette és kirekesztette kebeléből (1628-ban azonban a veszverésiek és Andrássy Mátyás kegyét megnyervén, veszverési lelkész lett, Prot. Schröter 164 — 167, 183 — 192 1.). Bubenka Boldizsár veszverési lelkész pedig 1622 ápril 20-án Jolsván I. János három fejezetét mondta el könyv nélkül büntetésből „egy avo Máriáért! (Prot. Schröter 132 1.)." A világi ember az egyház igazgatásából teljesen ki volt zárva, hiszen 1638 február 2-án Jolsván még az is kimondatott, hogy az esperesség minden határozata . . . titok, melyet „átok" terhe alatt tilos világi emberrel közölni (Prot. Schröter 216 1.). Még Széchy György is csak nehezen bírt magának néminemű befolyást szerezni; midőn 1623 november 3-án Predajnán kelt levelével a kövii egyháznak meghagyta, hogy Lucius János volt breznóbányai káplánt ismerjék és fogadják el lelkészökűk az esperesség rögtön összefutott és 1623 november 7-én Jolsváról kelt válaszában nem győzte a nevezett káplánt gyanúsítani ós kérve kérte a grófot, ne erőltetné rájuk ezt az embert, kit „az magyar nyelvnek cognitiója nélkül (is) Kövibe nem alkalmatosnak" tartottak (Prot. Peceli 19—21. 1.). A veszverési és henckói embereknek pedig 1644 ápril 26-án Jolsván volt mit hallgatniok azért, hogy néh. Procop Mátyás helyébe vakmerően (temerario ausu) vagyis az esperes tudta és beleegyezése nélkül egy szepességi lelkészt bocsátottak a templomba (Prot. Schröter 392 1.)! Ε tekintetben a világi hatóság sem képezett kivételt, ezt is gyakran kérdőre vonta az esperesség, mely a világért sem engedte volna meg, hogy a „városi tanács" pl. az egyházra
