Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Szelényi Ödön dr.-tól: Böhm Károly és a vallásfilozófia
136 Szelényi Ödön. „megértésről" szóló akadémiai felolvasásában indokolja meg. Itt a megértést olybá tűnteti fel, mint középponti mozzanatát az egész megismerés logikai folyamatának. Kifejti, hogy az erkölcsiség nem tudás, sem pedig a műalkotás nem erkölcs, de bizonyos az is, hogy mind az etika, mind az esztétika maga mégis csak tudomány, úgy mint a logika. Ha pedig tudományok, akkor azoknak egyformán forrása a megismerés. Majd vitába bocsátkozik azzal az új ismeretelméleti iránnyal (főképviselői Ritschi. Kaftan, Windelband, Rickert, James, Münsterberg), amely, hogy a 3- ik idea, a szép igaz a jó mellé negyediknek odatehessék a szentségest (das Heilige) a vallást, egy új ismeretelméletet konstruált, melyben az érzés, vagy ösztön, azaz a vallásos érték jelentkezik új ismeretforrásul. Mivel ez újabb írók végső elemzésben Jacobi álláspontjához kerülnek vissza, ennek nézetét veszi írónk a kritika boncolása alá. 1) Böhm minden ilyen kísérletet erélyesen visszautasít, mert legbensőbb meggyőződése szerint az értelmen kívül más ismeretforrás nincs. Az érzés csak mutató index, de nem ismereti forrás, ő csak önmagát ismerteti meg a megértővel, egyebet nem. „Ha úgy látszanék is, mintha a szeretet a tárgyát megismerné és ez által annak alkatát feltárná, az soha sem lehet más mint csalódás. Az érzés csak a bizonyosság indexe, de tartalmat semmi módon nem nyújthat azért, mert maga teljesen originarius és homogén egyes jelentés, melynek természete az, hogy soha mássá nem alakulhat." „Az érzés csak értesít, de nem ismer meg semmit. Jacobi az érzésben látja meg a bizonyosság alapját, amiben egyénileg lehet is igaza. De csak hamar összefolyik ezen gondolata az objektiv ismerő tehetség gondolatával s akkor az érzés neki azon tehetség, mely az abszolút ideákat szemléli, azokkal azonosul és így megérti. A „Primat der Religion" ügye ennélfogva Jacobi dacára rosszul áll. ... A Primat der praktischen Vernunft sokkal biztosabb tudományos alap, mint az „Instinct"en alapuló vallásnak homályos kéjelgései. Jacobi felfogása tehát csak logikai fegyelmezetlenségről tanúskodik, nála még az elődei, a német misztikusok és jobban tudtak számot adni a misztikus megismerés lelki folyamatáról." (i. m. 4 5, 53, 54, 56, 58.) Böhm konzekvenciája világos: megismerésünknek csak egyetlen forrása van: az értelem, külön vallásos megismerés, 2) sőt külön vallásos élmény sincsen. Ami az értelem útján megismerhető, az vezet tudományos ismerethez, ami ezen az úton meg nem ismerhető, nem is nyújthat tudást, legfeljebb csak hitet. Böhm tehát feltétlen intellektualista és ') Dr. F. A. Schmid: F. H. Jacobi. Heidelberg 1908. aj V. ö. a kitételt: „A vallás tartalmát nem extázissal, hanem egyszerű logikai munkával kell megállapítani." A logikai értek tana 65. lap.
