Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Szelényi Ödön dr.-tól: Böhm Károly és a vallásfilozófia
Bőlim Károly és a vallásfilozófia. 133 alakban valósűlt meg — akkor mindenütt az Én különböző fejlődési stádiumaival van dolgunk, azonos tartalom mellett A szellem igaz. jó és szép lóvén, ebből kifolyólag minden alkotása igaz, jő és szép. De hallottuk, hogy a külső világ (valóság) csak a mi képünk alakjában hozzáférhető, miért is mondhatjuk, hogy a valóság szellemiség. Hallottuk azonban azt is, hogy a valóval mindig összekapcsolódik a kellő, inert csak együttvéve adnak egész emberi világot. Az ontológia alapfogalma pedig a lényeg (szubstancia), az axiológiáó ellenben az érték, már most világos, hogy mivel a valóságnak úgy létele, mint tartalma a szellem alkotása, a 2. alapfogalomnak közös centrumba kell összeesnie: ami a valóságban a lényeg, az az alkotásban a megvalósítandó érték, egyszóval a szellem az egyedüli valóság és az egyetlen értékes is. íme, Böhm rendszerének sovány vázlata. Álljunk meg itt egy pillanatra. Látnivaló, hogy Böhm rendszere az idealizmusnak egyik legtisztább formája, mert szerzője erős meggyőződéssel hirdeti, hogy a legbiztosabb valóság az öntudat, a szellem. De kérdjük: mit kell a szellemen,öntudatonórteni, azegyes ember szellemét vagy az univerzális szellemet?(világszellemet)? Az első esetben nem kerülné ki Böhm — akárcsak Fichte a szolipszizmus gyanúját, a mint egyes kevésbbó világos kitételei (különösen régebbi műveiben) alkalmat is szolgáltattak erre a félreértésre. Bartók Gy. azt feleli: „Böhm tanának minden sora világosan mutatja, hogy itt nem konstrukciókról és levezetésekről van szó, hanem az adott készen lévő valóságnak megértéséről és megismeréséről. Hogyan lett ez a valóság és miként keletkezett? ez nem filozófiai kérdés. ... Az öntudat alatt pedig nem a tapasztalati, hanem a tiszta apriori értelemben vett tudatról van szó" (Emlékkönyv II. 154 és 159.) Mindez tehát arra utal bennünket, hogy az ismeretelmélet körében maradjunk. Látni fogjuk azonban, hogy Böhm, bár általában megőrzi szigorú ismeretelméleti -- kritikai álláspontját — itt-ott mégis szinte akaratlanul átlépi a határt ós a metafizika területére lép, mikor is a szellem fogalma némileg metafizikai értelmet nyer. De maradva az ismeretelmélet terén, felmerül az a kérdés, vájjon érinti-e Böhm a vallás problémáját? Bizonyos, hogy e nézőpontról is lehet sőt kell is a vallást tekinteni, hiszen a „vallásos megismerés" kérdése napirenden van, elég a ritschlianusok, továbbá Dunckmann, Messer, Maier, Stange, Lüdemann, Wobbermin, Tröltsch, Graue, R. Richter s mások kísérleteire utalni. 1) A kutatók ') Lásd szerzőnek: Modern vallástudomány. (Budapest 1913.) és A misztika lényege és jelentősége (Pozsony 1913.) c. munkáit.
