Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Szelényi Ödön dr.-tól: Böhm Károly és a vallásfilozófia
134 Szelényi Ödön. közt vannak, a kik külön vallási megismerést vesznek fel, illetőleg a vallásos megismerés külön szervét pl. az érzést; mások külön orgánumot nem fogadnak el, de azzal az érveléssel követelnek külön helyet a vallásos megismerésnek, hogy sajátlagosan színezett ismerésformát képvisel; megint mások teljesen elvetik a vallásos megismerést és általában minden ismerésértéket megtagadnak a vallástól, ez irány hívei közül jellemzően nyilatkozik Raoul Richter: 1) „Philosophie will den Zusammenhang alles Seins erkennen, auf Sinne, Verstand und Vernunft, auf Denken und Erfahrung wirken lassen. Religion ihn wollend bewerten, auf Wille und Gefühl, Herz und Gemüt wirken lassen. Philosophie also ist Wissenschaft , Religion Willenschaft , Philosophie Seinserkenntnis , Religion Seinsbewertung. Religionsphilosophie aber ist : ein Teil der Philosophie, der die Seinsbewertung erkennt, wo sie sich auf das Gesamtsein bezieht. Daher wir die Religionsphilosophie auch als höchste Wertwissenschaft bezeichnen müssen, nicht als Wirklichkeitswissenschaft, nicht als Erkenntniswissenschaft. " Eleve világos előttünk, hogy Böhm csak e harmadik kategóriába sorozható, főműve és kisebb értekezései ezt egyaránt igazolják. Böhm abban a tekintetben igazán pozitív szellem volt, hogy fázott, idegenkedett a vallásbölcselet ós metafizika problémaitól. Eredet, vég, az ember származása stb. szerinte nem tartoznak a pozitív ismeretek közé, következóskép a vallási ismeretek sem. „Összes kérdéseink, mondja „Az ember és világá"-ban (I. 245 lap) csak már is meglévő valóságok változásaira, tér és időbeli kombinációkra vonatkoznak, azonfelül értelemmel nem bírnak . . . mert az élőlényt nem létesíti senki, az változhatik bizonyos határok közt, melyeket a megfigyelő természetismeret megállapíthat de sem származása sem elenyészóse nem gondolható. Ε két ponton nincs a megfigyelésnek tárgya és azért az ismeretnek tartalma is elesik. Hasonlóképpen nyilatkozik a teizmus és hilozoizmus tanairól, (i. m. 242.). Az eddig mondottakat érdekesen kiegészíti és kérdésünkre újabb világot vet szerzőnk három újabb dolgozata : 1) Misztika az értékelméletben 1909. 2. A megértés, mint a megismerés központi mozzanata 1910. 3. Optimizmus c. levele, mely Euelpides álnév alatt jelent meg az „Atheneumban" 1910-ben. Az elsőben Münsterberg Húgó, a cambridgei Harvard egyetem tanárának „Die Philosophie der Werte" c. munkájával polemizál. Szemére hányja, hogy metafizikus, sőt misztikus, mert a lappangó misztika és teológia álláspontjáról próbálja a különböző értékeket egy közös forrásra vissza') Raoul Richter: Religionsphilosophie Leipzig, 1912. 111 lap.
