Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

Dévay-tanulmányok. 111 „ . . . homo ut duplex est, ita dupliciter debet iustiflcari, flde coram Deo . . . operibus coram hominibus . . ."') „Isten előtt igaz hitnek . . . általa . . . igazulhatunk, de bitönket csak az Isten nézi . . . szükség, hogy hitönknek cégére legyen, kírül emberek megesmerjék, hogy keresztyének vágyónk, ettzégér az jó cselekedetek, ez az a dó, kivel minden jó keresztyen tartozik. . . .

u

2) „Reddamus ergo invisibilem partém nostri, idest fldem invisibili creditori Deo, visibilem visibili, hominibus scilicet. . . ."

3) Ezért „iustitia chordis fides est, iustitia operum Charitas,"

4) minthogy „homines, cum vident nostra bona opera, iustificant nos, pronunciant, declarant nos esse iustos, arborem ex fructibus iudicantes."

5) Az Isten előtt, hit által megigazúlt ember élete tehát szükségképen erkölcsi élet is, az atyafiúi szeretet munkás erejében. Azért „qui fidit Christo et in Christo diligit fratres, quomodo potest esse sceleratissimus, cum prora et puppis pietatis nostrae et summa totius Christianismi in his duobus pendeat?"*) Ez a kérdés immár természetes összekötőhíd a hit és az élet protestáns felfogásának tárgyalása között. * * * Végigtekintve az első részen, látnunk kell, hogy a „hit" tartalma valóban nem egyéb, mint a teremtő és megváltó Isten akaratának, s ez akarat tükrében önnönmagunknak ismerete. Istenben megösmertük az Atyát és a Fiút; önnönmagunkban az örök életre elhívott és önerőnkön kívül megváltott bűnöst. Lássuk ezek után, hogyan kell alakulnia -mindig az istenismerettel párhuzamban s mintegy annak szövétnekénél — keresztyén életünknek? II. Az élet. 1. A keresztyén élet vezérlő elve, ereje a teremtő és A üdvözítő Isten: a Szentlélek. „Az szent háromságba minthogy Szentlélek, at természet egy, az ákarat egy, egy at cselekedet is. Teremtett az atya Isten, teremtett af fiú Isten, teremtett az szent lélek Isten. Tisztít az atya, tisztít af fiú az fiú, tisztít az szent lélek; üdvözít az atya, üdvözít af fiú, üdvözít az szent lélek Isten." *) D. 59. V. ö. A 93. (prop. XX.) „Omnes homines duos habent iudices, Deum et homines, duobus ergo módis debemus iustiflcari, flde coram Deo, charitate coram hominibus." 'ι K. 29. 3) D. 59. *) A. 91. (prop. XIX.). 5) A. 107. (prop. XXX.) ·) A. 84. (prop. XII.).