Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

110 Révész Imre. qui fide in Christo praediti sunt, iustiflcati sunt."') Központi helyet foglal el tehát Dóvaynál is a nagy reformátori alaptétel: „

Sola fides iustifícat (és: habet laudem) coram Deo."

2) A hit ennélfogva az egyedüli „donum (gratia) gratum faciens v. iustiflcans," azaz „üdvözítő ajándék," amelynek általa „mind egyek vágyónk." mert „nec refert quis etiam in flde sit ardentior, sed quatenus unus est scopus fidei omnium („egy minden hitének az céla") ita omnes unum reddit in Christo; hoc praeludebat manna, de quo, si quis plus, minusque collegisset, per Gomor mensuratum, non plus aut minus habebat, sed aequaliter omnes . . ." („Gomor edén, kivel mértek, ez edén ah hit, manna ak Krisztus, eh hitnek általa egy módon mérik mindennek ak Krisztust. . . .") Ezért tisztán csak a nem üdvözítő ajándékok dolgában lehet különbség a hívők között.

3) Ha pedig egyedül ez a hit igazít meg és ez a hit maga is Istennek ajándéka, következik ebből, hogy: 1. „sancti veteris testamenti aque salvati, ut sancti in novo testamento," mert „patres veteris testamenti aeque crediderunt in Christum, atque nos. Christus quanquam semel est mortuus, sed eius mortis el'ficacia, virtus, fructus, effectus, aeque profuit illis atque nobis, illi credebant in venturum, nos credimus in exhibitum."

4) 2. épígy: ^in fant es propria . . . salvari lide (non aliena, id est ecclesiae) ... et pueri credunt, sed quomodo, nihil ad nos."

5) 3. „a conditione iustificationis, idest a caussa" kizáratnak a jócselekedetek (vagy erények), mint amelyeknek a hittel egyenlő értékű megigazító erejük nincs.

6) Mindamellett a szorosabb értelemben vett, a tulajdonképen való inegigazúlás, amely Isten előtt való, és amely eszerint „peccati remissio, personae acceptio (v. imputatio iustitiae) et vitae aeternae donatio"

7) — sohasem lehet el a megigazulásnak egy másik, nem sajátos értelemben vett fajtája nélkül. Mert valójában mi „duplici egemus iustitia"

8) (amire már magának az isteni törvénynek kétfélesége is utal)

9); ') D. 58. ') A. 94- 96. (prop. XXI.) v. ö. u. o. 93-94. 106-107. D. 59. Ex. 142. (17. ρ.) V. ö. Éneke (Szilády 1.), „Ah hit nélkül senki nem idvözűlhet, Mint az virág nap nélkül nem zöldülhet." 3) K. 75-77, D. 40-43. 4) D. 17—18. ') Ex. 143. (18 p.). e) D. 60. Ex. 17 A. 96 (prop. XXI.) Κ 30. ') Szemben az Aqu. Tamás-féle felosztással: „gratiae infusio, motus liberi arbitrii in Deum per fidem. motus liberi arbitrii in peccatum per detestationem et remissio culpae." D. 58. v. ö. A. 92. (prop. XIX.). 8) E. 142. (17. p.) ') E. 145. (25. p.)