Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

Dévay-tanulmányok. 109 hogy meghalnak, valamely órába ejendetek af fának gyümölcsébe, ezenképpen sokan, jelesbenn írástudók, kik láttyák az igazságot, de felforgattyák, vagy elleneszólnak, háborgattyák és Istent hazugságba haggyák, magokat igazíttyák, de az igaz keresztyén hiszi is az Istent, hiszen is Istennek és hiszen Istenbe, azaz tellyes szűvének reménységét, bizodalmát ű bele vetette, . . ." („plena fiducia omnem solicitudinem coniicere in eum.")

1) közelebbről pedig a Credót, mely „hitnek regulája"

2) „nem csak história szerént kell tudni, mert így sokan tuggyák még az ördögök is, (ez a „fides generalis, quam et daemones habent")

3) hanem az históriának hasznát is kell tudni . . ,"

4) — azt, hogy mit jelent ránk, a mi üdvösségünkre nézve (pl. „hogy fogantatott, született, história, de ez históriának haszna, hogy nekönk ... és mi érettönk született.)

5) Az igazi keresztyén „hiszi mind ak kettőt."

6) β) A megváltott hívő állapota a megigazúltság, amelybe Megigazult a megigazúlás által jut. „Est . . . iustificari, pro iusto ac

s

áj?>— pio haberi."

7) Vagy a katechismus jellegzetes hasonlata JS

azu a

s· szerint: „ab bíró székiben is ki af fel peres ellen magát meg tisztíttya, azt szokta mondani, megigazítom magamat. Minden ember ez világon alperes, felperes az ördög, bíró az Isten, ki előtt meg kell magonkat tisztítanonk és igazítanonk, ha üdvözülni akarónk, az Isteni harag ellen, ördög ellen, pokol, bűn és örök halál ellen. . . ."

8) Ezért „verbum . . . iustificandi forense verbum est, idem quod iustum declarare, pronunciare et iustitia significat acceptationem, idem quod acceptus seu gratus.

íi

a)Mivel pediglsten előtt,az ő törvényszékén csak „egy szószólónk vagyon, ak Krisztus Jézus,"

1

0) semmiféle más módon nem igazulhatunk ő előtte, mint csakis az „igaz hitnek (kivel ak Krisztust fogjuk meg) általa."

1

1) „ . . ') K. 33-34. és párhuzamosan A. 87-89. (prop. XVI.). Utóbbi helyütt (88.) különben ezt jegyzi meg — igen helyesen — D.: „ .. . secundus gradus cum tertio vere convenit, si quis rem spectet. Quia autem Sophistae et sycophantae isti . . . nonnunquam auditori fucum faciunt, mutata constructione existimavi ad docendum aptius esse, si haec modo isto distinguantur. Neque enim tarn imperitus sum, ut nesciam, si quis recte intelligat, Deo credere et in Deum credere idem esse." s) K. 82. Summája: „hogy hinnők ak Krisztust megholtnak lenni am mi bűneinkért' u. o. 65. 8) A. 115. (prop. XXXVIII.). l) K. 58. s) K. 63. v. ö. 71. «) K. 64. L. még. D. 59. és A. 101. (prop. XXV.) ') A. 107. (prop. XXX.) •) K. 28. ') D. 58. ,

0) K. 28. ") K. 29.