Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok
Dévay-tanulmányok. 105 „igaz Isten, igaz ember. Eggy az személy, de kettő at természet, Isteni természet, emberi természet. Istensége szerént az atyával, az szent lélek Istennel egy Isten, embersége szerónt mi velőnk emberekkel egy ember, csak hogy bűn nékül való." 1) „teremtett teste-lelke vagyon, ki egyesűit az Istenhez csuda ós kijelenthetetlen kóppen." 2) Kettős természetének jelentősege a váltság műve szempontjából: „Si tantum Deus esset, poterat nobis terrori esse, cum humana fragilitas fugiat Deum, . . . Si tantum homo, poterat imbecillus ac impotens videri, sed quia est Deus et homo, unica nostra fiducia esse debet." 3) Emberrélétele — Istennek „ígérettel és eskéssel" megerősített „öröktűi fogva való tanácsa" alapján — nem más, mint „divinae erga nos misericordiae declaratio." 4) A mű maga, amelyet az emberi testben végrehajtott, legközelebbről közvetítés a haragvó Isten és a bűnös ember között. Ez a „honor mediationis" 5) az ő egyedűlvaló, sajátos tisztessége, amelyben semmiféle teremtmény nem osztozhatik vele. 6) Ez a közvetítő tiszt „officium reconciliandi patrem, offerendi se patri." 7) Krisztust erre a „peculiaris et proprius honor" 8)-ra, — mint Dévay Chrysostomus nyomán magyarázza (7. Homilia I. Tim. felett) — istenemberi mivolta teszi alkalmassá és képessé („id quippe mediatoris est, utrorumque participem fieri, quorum fuerit mediator etc.") 9) -- s ez alkalmasságot és képességet csak erősíti az, hogy egyedül ő benne van meg a médiatár két charakteristikonja: „primuin oportet extare verbum Dei, ex quo certo sciamus, quod Deus velit misereri et exaudire invocantes per hunc mediatorem. Talis extat de Christo promissio . . . Alterum quod merita ipsius possint applicari pro peccatis nostris . . ," 1 0) A közbenjáró munkát közelebbről épen az érdem gondolata határozza meg: szüksége volt a Megváltó idegen érdemére (merito alieno) annak az emberiségnek, amely a maga érdeméből képtelen kibékülni az Istennel s így üdvözülni. 1 1) ') K. 58. ») Κ 65. *) D. 33. v. ö. K. 61. *) D. 46. V. ö. L. 64. „Ha más által másképpen üdvözülhettünk volna, nem szükség volt volna érettönk születni." ') D. 45. β) V. ö. D. 33: „ . . . solus ipse in regno gloriae advocatus noster, mediator, sequester, proxeneta, interpres, caussidicus, protector ac patrónus . . ."·. ') D. u. o. 8) D. 49. s) D. 47-48. l 0) D. 47. u) K. 9, 56, 77, D. 44.