Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

106 Révész Imre. Ennek az érdemszerzésnek viszont központi ténye: Krisztus áldozati halála: „mert az ű szent halálának általa engesztelte minekönk meg az ű szent attyát, azért az ű áldozattya, kén vallása engesztelő, érdemes, elégtétel."

1) Ε halál révén ő rsummus ponti

fex et, princeps sacerdotum, cuius sacerdotium est aeternum . . ,"

2) Ε papságnak mind a három tisztét (offerre, orare, praedicare) tökéletesen betöltötte és egyedül csak δ töltötte be: azért az δ engesztelő áldozatának sajátos erejét az egyéneknek és az egyháznak semmi néven nevezendő hálaáldozata nem pótolhatja.

3) Ε kérdésben való állásfoglalásunkkal egész keresztyénségünk áll vagy esik, mint Dévay nem győzi az alant idézett helyeken részletesen hangoztatni: ,,quicunque salvari vult, haec duo sacrificia, Christi scilicet et ecclesiae probe conferat et alterum ab altero sejungat. Nam multum discriminis est inter sacrificium, quod meretur nobis peccatorum remissionem et vitám aeternam, et sacrificium eucharisticum, quod nec sibi nec aliis meretur remissionem peccatorum aut reconciliationem, etsi sit a reconciliatis."

4) „Quantum interest, inter peccatum et iustitiam, tantundem discriminis est inter sacrificium Christi ... et ecclesiae sacrificium, per quod nihil meremur, sed tantum Christo assimilamur."·') S ennélfogva „valaki ak Christus áldozattya között és am mi áldozatonk között választást nem tud tenni, nem keresztyén az.

0

6) Szép hasonlattal mondja Dévay az áldozó Megváltót „a mi lelki oltáronk"-nak

7), amely hozzá még „altare sine gradibus."

8) Mit szerzett már most ez az egyedülálló áldozat a mi számunkra Isten előtt és Istentől? Bűneinkért való elégtételt,

9) Krisztus tökéletességének beszámítását minekünk,

1

0) ördögnek fogságából való szabadulást,

1

1)^ — s ezáltal és ezekben bűnbocsánatot és örök életet.

1

2) Ο a fiúság szerzője;

1

3) Isten titokzatos akaratának egyedüli kijelentője;

1

4) mennyei ajándék üdvösségünkre, jel bűnnek halálából való feltáma*) K. 96. V. ö. Éneke (Szilády 1.): „Krisztus Jézus bűnöknek bocsánatja, És hogy csak δ bűnöknek áldozatja." >) D. 56. 5) D. 56-58. A. 113-114. (prop. XXXVI.) Κ 96 98. 4) D. 56. ·) A. 114. (prop. XXXVI.) «) K. 97. ') K. 37. ') D. 47. ») K. 13, 23. ,

0) K. 9, 55. ") K. 33. 1. ") K. 26, 58-59, 65. ") K. 61 ") U. o. 23 - 24.