Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

104 Révész Imre. es az orvos-, ill. orvosságkeresés1) („Nos a planta pedis ad verticem usque esse morbidos"

2). A valódi penitencia végtelenül több a büntetéstől való rettegés

3) állandó hangulatánál ;

4) több, mint a katholikus contritio, confessio és satisíactio együttvéve

5), — mert valójában nem egyéb, mint metanoia, ,.animi sive cordis immutatio"

6), vagyis a megrettentő, kétségre vivő, megölő, kárhoztató, pokolra vető töredelmességből, üdvösségünknek ez első grádicsáról a másodikra, a vidámító, megvigasztaló, bizodalmat adó, életre vivő, istenfiává tevő hitbe való emelkedés

7) és ennek a hitnek erejében való új élet: „optima poenitentia nova vita," sőt „tota vita Christiani hominis poenitentia est et veteris hominis restauratio."*) Az ilyen értelemben felfogott penitencia, mint az életfolytatás állandó elve, nem is egyéb már, mint — a' legegyszerűbb meghatározással — „ódium mali et amor Dei."

9) A penitencia tehát: mint töredelmesség: az orvoshoz való kívánkozás; mint hit: az orvosság megragadása; mint új élet: az orvosság erejében való állandó épülés. Ez az orvosság: a kegyelem, mint váltság és ez az orvos: a megváltó Istenfia, a testet öltött Kegyelem. Most tehát: „cognito morbo, cognoscamus et medicum Christum,"

l

ü) 3. A megváltó és a megváltott. a) A megváltó. megváltó. Az Ige, mint egyedüli üdvelv, azonos a teremtő Ige kozmikus elvével.

1

1) Ez az Ige a Krisztus Jézus, a Fiú, aki ») K. 8, 9, 57, 62, 82. V. ö. Éneke (Szilády 1.) ..Vétkeiből ki senki nem feselhet Orvosságot Krisztusban ki nem lelhet." ') A. 112. (prop. XXXV.) ') „Poenitentia legális". A. 84. (prop. XII.) és 86 - 87. (prop. XV.) *) Ezt a következő — nem sikerűit — etymologizálással is bizonyítani akarja: „Poenitentia vero non a poenae tenentia . . . sed a pone tenendo ducitur, Graece metanoea a posterius intelligendoj ubi quis lapsus, re peracta, nunc demum animadvertit erratum suum, a uerä post, vociy anteiligere, ut post admissum scelus intelligat se peccasse. Poenitere jam significat resipiscere, corrigi sive innovari." A 82. (prop. XI.) V. ö.: „Et putant poenitentiam praescripta poena quapiam luere commissa, cum apud Christianos olim publice peccantes propalam affligerentur, unde ea satisfactio sine poena poenitentia vocari coepta est, ac inde non mediocris error Theologis irrepsit.·' U. o. 85. (prop. XIII.) 6) U. o. 83. ·) U. o. s 84 - 85. ') K. 13-14 v. ö. A. 82-83. (prop. XI.) 8) A. 85-86. (prop. XIV.) 9) A. 86. (prop. XV) ,

0) A. 64. (prop. I) ") K. 21, 34, 60.