Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok
Dévay-tanulmányok. 103 vény-kijelentés határaihoz. — Ε határokról visszatekintve, tisztán áll előttünk a törvény hármas jelentősége, „haszna, 1' Dévay szerint. A fontosság emelkedő sorrendjében: 1. ránevel a világi jámborságra, „coercet carnem," már A törrény csak a büntetés gondolatával is s ezzel iustitia civilis-1 li as zn a· (politica) szerezhetni a betöltésével, 7) (usus politicus); 2. rávezet bűnös voltunk ismeretére, feltárja előttünk „naturae nostrae immunditiem" — s ezért „mint dicsérjük az orvost, ki nyavalyánkat, betegségönket megmongya, dicsérjük az Istent, ki parancsolattyával bűnönknek viszen esmeretóre." 8) 3. „Mint az orvos, ki megmondja nyavalyádat, de meg nem gyógyíthat, más orvoshoz igazit, ezenképpon ap parantsolat . . . vezérünk nekönk ak Krisztushoz . . ," 9) A törvény tehát, rendeltetése magaslatán, hív az igéret, az evangélium sphaerája felé. b) A kijelentett igéret. Láttuk, hogy az önerőnkből Akijeleatett teljesíthetetlen törvény kijelentésével is az már Istennek igéret. célja, hogy — szent Ágoston doctorral szólva — „felgerjessze kévánságunkat és aggyon segétséget."') Ez a segítség, melynek erejével a parancsolat betölthető és amely eszerint a gyarló és tehetetlen természetet tökéletességre viszi („perficit naturam,"*) nem egyéb, mint „Istennek hozzánk való kedve, malasztya, ajándéka" :') a kegyelem. Ez lényege szerint a kegyelem. „könyörület", 4) „ineffabilis misericordia"'), fundamentumában „öröktűi fogva való tanács" 6), megvalósulásában váltság, a róla való igéret és bizonyság igéje: az evangélium. A kegyelem obiectivumának emberi részről (az isteni esmerettel párhuzamosan haladó „minnen esmeretünk" részéről) megfelelő subiectivum a bűnbánat psychosisa. A törvény a bűnbánat, gerjeszti föl a penitenciát „azaz am mi bűnönknek esmeretét", 7) amely az önismeret tetőpontja („ezek esmerik magokat, kik . . . . magokból kétségbe estek, bűnöknek nagy voltának es meretére juttak, magokat kárhoztattyák, minden jámborságokat ganénak vélnek, szent Pál mondása szerént . . ." 8) A penitencia egyik legjellemzőbb signaturája, Dévay egyre visszatérő kedves hasonlata szerint: betegségünk fölismerése ') K. 19. A. 73-74. (prop. III.) Ex. 145. (25 p.) ') K. 10-12. A. 73. (prop. III.) ") Κ. 12. ν. ö. Α. 73. (prop. III.) 4) Κ. 11. 6) Α. 67-69. (prop. III.) ") Κ. 66. ') Κ. 57. *) D. 19. ·) Κ. 13. , 0) Κ. 31. ") Κ. 64 - 55.
