Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

Dévay-tanulmányok. 101 egy at természetnek törvényével."

1) Mi ez a természeti törvény? „Nem egyéb, hanem mindennek az ű lelki esmerete, azaz szűvének ítélete, mi legyen az jó, mi legyen ag gonosz, az Isten minden embernek szűvóbe ihlette ezt, hogy az jó és ag gonosz kiizött választást tehessen."

2) Egybehangzóan követeli tehát tőlünk a természet s a kijelentés törvénye az Isten és felebarátunk iránt való szoretetet. Ám e követelmény tökéletes betöltése — és Istennek törvénye kivánhat-e másféle betöltést — egyesegyedűl az „integritás et perfectio" amaz állapotában volna lehetséges reánk nézve, amelyben Ádám teremtetett,

3) mert Isten „vult toto corde, tota anima, omnibus viribus et tota fortitudine diligi."

4) Ez a törvénykövetelte ősállapot az „eredendő igazság" (originális justitia) állapota

5): „testnek, léleknek tökéletessége, épsége, igazsága, szentsége, mind léleknek, testnek erejének tökéletes volta . . ,"

6) („integritás virium corporis et animae".

7) A törvényből való Isten- és önismeretnek első lesújtó bizonyságtétele ellenünk az, hogy ennek az ős, Isten képe és hasonlatossága szerint való tisztaságnak állapotából messze-messze kiestünk — a bűnnek miatta. „Omnes enim peccaverunt et omnes sumus natura filii l bűn. irae."

8) Az Ádám eseténél fogva mindnyájunknak betegségévé (morbus) lőn az eredendő bűn, mely „nem egyéb, hanem mind léleknek, testnek, avagy mind lelki testi ajándékoknak romlása, fogyatkozása és szüksége."

9) Míg az eredendő igazság állapotában „mind a testnek, mind léleknek akarattya együtt járt volna Istennek akarattyával, teljes erőnkkel szerettük volna űtet," addig most „mind lelki ós testi kévánságunk Isten ellen vagyon."

1

0) A bűn egyetemes állapota tehát „defectus iustae obedientiae in nobis."

1

1) Az egyetemes bűnösségnek ez a rettenetes súlya, melyet a törvény tesz nyilvánvalóvá, a „szabad akaratban teremtetett" Ád ám „szabad akaratból" való vétkezése miatt szakadt utódaira.

1

2) Mi sem bizonyosabb, mint az a kérlelhetetlen axióma, hogy „natura nostra semper est immunda."

1') ,,Bűnbe fogontattonk, születtönk, soha nem lehet hogy ne vétkezzönk, ') U. o. ') K. 14-16. V. ö. A. 67-70. (prop. III.) ') Αρ. 79. (prop. X.) l) U. o. ·) K. 7. A. 79. prop X.) ·) K. 7. ') A. 79. (prop. X.) ") Ex. 140. (11 p.) •ι K. 7. ") U. o. ") A. 79. (prop. X.) ") K. 7. ") A. 76. (prop. VIII.) i