Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Raffay Sándortól: Péter

96 Raffay Sándor. S hogy tanítványai megértsék, milyen roppant balgatagságot követett el most ugyanaz a Péter, aki röviddel előbb még az isteni lélek bölcseségével szólt, fejtegetni kezdi Jézus azt az igazságot: aki életét menteni akarja elveszti azt. Mert nem a test élete a fő, hanem a léleké. (Mt. 16 24-ss· v· ö párt.) Ez pedig az Istentől kiszabott rendeltetés hűséges betöltéséből meríti erőit. Nem a testi élet az egyedüli élet. Sőt az csak múló, ideigvaló. Az örök élet az igazi élet. S ennek megszerzése sokszor nagy áldozatokkal, sok lemondással jár. Azért aki Jézust követni akarja, vegye fel az ő keresztjét. Az ő keresztje pedig az önmegtagadás, s ha kell, az Isten szolgálatában nemcsak a világról, hanem az életről való lemondás is. Aki ellenkezőleg tanít, aki emberi igényekre hivatkozik, s emberi jogokat követel, az a sátán népe és nem az Istené. Mindezekből világosan kitűnik, hogy Péternek Jézus semmiféle különös kiváltságos helyzetet nem biztosított, semmiféle különös jogokat nem adott. Reá is vonatkozott a mondás: Bizony mondom nektek, ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, nem mentek be Isten országába! Pétert nem Jézus, hanem az egyház tette kiváltságos apostollá. Péter azonban Jézus környezetében, az apostolok között is nem a háttérben, hanem az első sorokban állt, de amint a János evangéliuma végét képező toldalék legendája nem lehet történeti valóság, épen úgy a saját külön jogok birtoka sem Jézustól való, hanem kétségtelenül félreértésnek s ebből folyó félremagyarázásnak a következménye. A megbocsátás joga és kötelezettsége egyetemes jog és kötelezettség, amint azt az adós példázata, a hegyi beszéd több részlete s Jézus egész valláserkölcsi világnézete is bizonyítja. Ra ffay Sándor.