Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia

42 Sebestyén Jenő. mazik. Mert mindenféle hatalom az Istentől származik és sem az individuum, sem az ennek tömegét alkotó nép, tehát az emberi akarat nem jogforrás. Minden hatalom, minden jog csak Istentől származik s az ember soha sem köteles arra, hogy akár a saját embertársai, akár azok egyetemes akarata, tehát az állam előtt önként meghajoljon, csak ha azt Isten parancsolja. A kálvinizmus szerint tehát meg van a nép uralmának létjogosultsága, de csak akkor, ha az a nép Isten akaratát és örökkévaló törvényeit respektálja és a legmagasabbrendü ideái az lenne, hogy mindenki eljutna az értelem és hit oly fokára, hogy önállóan teljes felelősségérzettel részt vehetne az állam kormányzatában. De Kálvin soha sem rajongott a modern értelemben vett „felséges népért, soha sem vallotta azt a forradalmi jelszót, hogy „a nép szava Isten szava" még ha bármilyen tudatlan, erkölcstelen, Isten káromló is az egyébként. Soha sem vallotta azt, hogy itt mindenki mathematikai pontossággal egyforma és egyenlő s az istentelen csak rombolni vágyó és megátalkodott elemeknek épen olyan joguk van Isten dicsőségére kormányozni, mint az isteni ós erkölcsi világrend védőinek, az igazaknak, a tiszta gondolkozásmóduaknak. Nem mindenféle nép szava Isten szava, csak azé, amely az Istenből is él, de az is csak kóplegesen ! A kálvini demokrácia, az ideális hivő nép összességének uralma azonban talán örökre csak ideál marad, ideál melynek eljöveteJeért azonban mégis lankadatlanul dolgozni kell. Ez a demokrácia tehát a lehető legtávolabb áll a mai értelemben vett népnek, a mindenféle tömegeknek, a számoknak nyers uralmától, a doktriner demokráciától, az ochlokratiától, melynek borzalmaitól maga Kálvin félt a legjobban.

1) Nem a modern demokráciáért lelkesedett tehát Kálvin, hanem az Isten híveinek demokráciájáért. És hogy mily nagy külömbség van a kettő között azt mindjárt meglátjuk, ha a modern demokrácia néhány főbb jellemvonását megismerjük. A modern demokrácia ugyanis, épen úgy, mint a modern állam is, végső elveiben atheista, mert szerintük a hatalom forrása nem az Isten, hanem a nép; minden ember természettől fogva bizonyos jogokkal, kiváltságokkal születik a világra s azokat használja és érvényesíti. Ez a természetjog (Naturrecht), amely az emberi akaratot s végül az emberi akaratok összességót teszi meg minden jog és hatalom legfőbb forrásává és fórumává. Tipikus példája ennek a francia forradalom és az ott proklamált állampolitikai valamint a szabadságra, egyenlőségre és testvériségre vonatkozó népjogi elvek, amelyek gyökerükben ellenkeznek ') Kálvin Inst. IV. könyv 20. fej. i