Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor

140 Mikulik József. csokat osztott. Köviben, Csetneken, Jolsván, Rozsnyón és más falusi községekben is virágzó iskolákat találunk ez idétt, a melyekben egy sereg fiatal ember oly kiképeztetést nyert, hogy azzal egyenesen és közvetlenül a külföldi egyetemekre mehetett! De a világért sem szabad a mai gymnasiumokra gondolni! óh nem! egy, legfeljebb két, három tanító képezte a „tanítószemélyzetet"; Ezek úgy, mint ma a mesterember több tanoncot is szokott „tanítás végett" magához venni, néhány — több kevesebb — fiút több kevesebb éven át magok mellett tartottak és kiképeztek. Ezek a fiúk „alumneumban" közadakozásból éltek és úgy a templomban, mint az elemi iskolában — segítségére voltak a lelkésznek és tanítónak. A hívek állapota e korszakban felette szomorúnak mondható. A nép az ország borzasztó zavaraiban a rabló lovagok, török dúlások és idegen zsoldosok véres keze alatt nyögött, itt a földesúr, ott a török adó bilincseiben senyvedt és a babona kisórteteitől remegett: az egyházi fegyelem is ólomsulylyal nehezedett reá. A vallásos és erkölcsös életet az akkori felfogás abban kereste, hogy az ember az oltár szentségeit sűrűn élvezze, az Istent külsőleg is gyakran szolgálja, a tíz parancsolatot szó szerint megtartsa és a lelkészt — pontosan fizesse : az egyes ember folytonos felügyelet alatt állott ós mai napon szóra sem móltónak tartott mulasztásokért borzasztó fenyíték alá esett így pl. aki az isteni tiszteletről néhányszor elmaradt, azt már felelősségre vonták ! ki valamely alsóbbrendű — később meg sem ünnepelt szent — nevenapján munkához nyúlt, büntetés alá került! Mint a köznép, a földesúr (patrónus) is az egyházban sok kötelességgel igen, joggal egyáltalán nein bírt. A hitjavítás egyszer meghonosulván és minden útjába gördült akadályt diadalmasan legyőzvén, a XVI. század másik felében Gömörben a szó szoros értelmében uralkodni kezdett. Ez az uralom főkép abban nyilvánult, hogy a szentírás ama szavait: mindeneket megpróbáljatok és a mi jó azt megtartsátok! olykép magyarázták, hogy ez tisztán ós egyedül nekik — lutheránusoknak — szól és itt is csak annyiban követendő, amennyiben ez az egyszer elfogadott ós „csalhatatlannak" tartott ágostai hitvallásba nem ütközik, szóval a lutheránus hit üldözni kezdte az eltérő véleményeket ós legnevezetesebb e mellett az, hogy a testvéregyházat ép úgy megtámadta, „mint a pápista bálványimádást", átok alá vetvén az „ariánus, mohamedánus, zwingliánus és más efféle" secta (felekezet) veszélyes tanait. Többé nem az oktatás fegyverével, nem is a meggyőződés erejével terjesztették a javított hitet, a „tiszta tant", hanem többségben létöket kiaknázva, visszaéltek az abból folyó tekintélylyel és hatalommal ós midőn hitöket a kisebbségre ráerőszakolták: felidézték az ellenreformációt, a