Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása
Eckeli art mester élete és tanítása. 89 E. lélektana általában Tamás ós Augusztinusénak a hatása alatt áll; de bizonyos eredetiségre itt is igényt tart. Szerinte a lélek a testnek egyszerű formája, (17, 32) mely osztatlanul áthatja a test minden részét. (116, 26). (Itt ragadjak meg az alkalmat arra a figyelmeztetésre, hogy E. nyelvhasználata éppen nem pontos, hanem hogy ugyanazon szavakat pl. a lélek szót is különböző értelemben használja: a zavart aztán az ügyetlenebb leírok és másolók csak növelték.) E. szerint különbséget kell tenni maga a lélek ós a lélek erői között, vagyis a lélek alapja, lényege és abból eredő funkciók között. 1) A lélek ezen erőit felosztjuk alsó és felső erőkre — ezekhez csatlakoznak a külső érzókek. 2) Az alsóbb erők átmenetet képeznek a felsőbb erők és külső érzékek között. Három felső ós háröm alsó erő van. Az alsó erők ezek : bescheidenheit (=i-ationale = ésszerűség = érzéki értelem) zürnerin (irascibilents = indulat), begerunge = (concupiscibilis = vágy érzéki vágy). A felső erők: haldendiu Kraft: (= memoria), verstendikeit, wille; vagy verstantnisse, = (intellectus, ész), gehügnisse (memoria), wille (voluntas). 319-320. 240). A léleknek tehát két arca van: alsóbb erőivel a világ ós a test felé fordul, felsőbb erőivel pedig az Isten felé, ezekben tulajdonkóp az Isten világossága működik, de ez nem jut tudomásukra, mert a lélek itt nincs magában, hiszen a „lélekalap" az erők felett van. A megismerés úgy megy végbe, hogy az alsó erők az érzókek adatait rendezik és tovább juttatják a felsőbb erőkhöz. Ha a lélek erői a teremtményt megérintik, akkor formákat (képeket) merítenek a dolgokról és ezeket magukhoz vonzzák, úgy hogy minden érzéki megismerés közvetített megismerés (5, 8, 107, 12). Nyilvánvaló, hogy itt az érzéki dolog bizonyos megfinomításáról van szó. így pl. ha képet akarok nyerni egy kőről, a durva anyagit (das gröbeste) nem vonom magamba, hanem kint hagyom. (83, 11). Minél feljebb emelkedünk a megismerésben, annál inkább válik le minden érzék, végtére le kell válni a tér ós időnek is. (Nicht 'en hindert die séle so sere an der bekentnisse gotes als Zit und stat. Ztt unde stat sint stücke unde got ist ein. 222, 24.) A megismerés legmagasabb fokon az, midőn minden érzéki vonás kép, meghatározottság, különbség megszűnik. Rendesen az ész (de nem következetesen) szerepel mint „kép nélküli" erő, de igazában csak lélek alapja vagy feneke és az istenség között nincsen elválasztó medium, csak itt jön létre a közvetlen érint4) E. gondolat alapja előfordul Tamásnál is, de E. egészen sajátszerű irányban fejtette tovább. Lásd Werner i. m. II. 448. ') V. ö. Tamásnál sensus exteriores, interiores, potentiac intellectivae. Werner i. m. II. 96. sk. A helyzet mindig ugyanaz. E. elfogadja a skolasztika terminológiáját kiindulópontul, de aztán legtöbbször más színezetet ad egyes fogalmaknak.
