Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása
Ec keliart mester élete és tanítása. 87 müssen. Und mit welcher Genialität hat er das vollbracht! Für die philosophischen Begriffo der Schule deutsche Ausdrücke zu formen, hat er zuerst und in musterhafter Weise versucht" (i. m. 67). E. tehát, midőn a skolasztikus gondolatrendszert és saját spekulációját a németnyelvű közönségnek igyekezett tolmácsolni, oly úttörő érdemet szerzett a filozófia német terminológiája terén mint pl. Cicero (ós nagyobb mórtékben a skolasztika) a latin és a mi Apácai Cseri Jánosunk a magyar terminológia terén. Ebbeli érdemét még Denifle is elismeri (i. m. 529). Pár érdekesebb szavát ide iktatjuk: Verständnisse (intellectus), gehügnisse (memoria), wille (voluntos), bilde (képzet, eszme), vorgéndiu bilde (istenben létező örök eszmék), wesen (lót ós lényeg), gemüete (== felső lelkierők foglalatja, kedély), gegenwurf (tárgy) s. i. t. (Lásd bővebben Kramm i. m. 1—47). Nyilvánvaló, hogy E.-nak ezen szerepe csak fokozza jelentőségét a német kulturtörténelemben. Mindezek iután eljutottunk dolgozatunk főtárgyára : E. tanításának bemutatására. Eckeharí tanitása. Lélektan és ismeretelmélet. E. mólyen vallásos lélek volt, akit nem hivatala, hanem belső tüze arra késztetett, hogy szent lelkesültséggel hirdesse azt, amit igazságnak megismert. Vallásos hevületével bensőleg összeolvad teoretikus lelkesedése az igazságért. Prédikálnia kell, ha nem is értené meg senki. („Swer dise predie hát verstanden, demgan ichs woi. Wére hie nieman gewesen, ich müeste si disem stocke geprediet han. Pfeiffer 181, 19—20). Ezért nem lehetett népszónok, mint egy Berthold von Regensburg. Ha némelykor nagyobb közönség előtt prédikált is, igazi hallgatósága mégis csak az apáca kolostorok ós begina házak lakói meg az Isten barátjai voltak. Ez a német misztikus prédikáció érdekes jellemvonása. Amikor E. tanát akarjuk megismerni, első sorban a latin műveihez kellene fodulnunk, melyek a tudósok köréhez vannak intézve és a skolasztika módszerével fejtik ki a gondolatokat. Mivel azonban ez egyelőre nem lehetséges, mégis csak német prédikációira kell támaszkodnunk. Már pedig az egyházi beszéd ós az építő tárgyalás nagyon kevéssé alkalmas egy összefüggő gondolatrendszer kifejtésére. 1) E. főgondja, alapeszméit a fogékony szivekben meggyökereztetni, azért fáradhatatlanul ismétli őket, képek, hasonlatok segítségével világítja meg, hogy jobban bevésődjenek. Előadása ennélfogva nein fűzi e gondolatokat lassú haladással láncszemekként egymáshoz, hanem inkább aforisztikus, drámai; a főgondolatokat kidomborító az ellenök fel') Ugyancsak ez okból, de a források megbízhatatlansága miatt is szó sem lehet .arról, hogy E. gondolatvilágának fejlődéséről beszéljünk, mint Preger teszi. V. Ö Delacroix i. m. 168.
