Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

* 86 Síelényi Ödön. műveiből, továbbá elbeszéléseket és legendákat, melyek Spamer szerint női kolostorokból kerültek ki ős melyeknek E. a hőse. A Liber positionum feltevése pedig Denifle lelete óta önma­gától elesik. Ε szakasz egyébként szintén töredékeket tar­talmaz E. műveiből, de itt is mint a mondásoknál idegen elemek hatoltak be. íme így fest a legfontosabb E. kiadás a tudomány mai nézőpontjáról 1 A sok nehézséghez, mellyel itt a filológiának meg kell küzdenie, még csak egyet csatolunk, jelesen azt, hogy nemcsak egy, hanem több E. nevű író ember volt az időben a domonkosrendben, mint ifj. Eckehart, Eckhardus von Gründig, E. Rube stb. ezenkívül voltak a mesternek tanítványai is, akik egészen az ő hatása alatt állottak vagy hasonló szellemben írtak: Johann Franke, Thomas von Apolda, Hehvic von Germar, Johann Sterngassen s i. t. ami az összetóvesztésre szintén sok alkalmat ad. Mindezek után értjük Spamert (i. m. 418), aki azt mondja: „Die Arbeit um die Erkenntnis der deutschen Schrif­ten von E. beginnt erst." Hasonlókép nyilatkoznak Behaghel, Pahncke, Strauch. így tehát az Ε. filológia első feladata egy tudományos E. kiadás eszközlése, ami, bármilyen szor­galmas munkásság folyik is e téren — egyelőre még a jövő zenéje. Tudományos apparátussal eddig csak két E. kiadás dicsekedhetik: Strauch-é, aki kiadta az „isteni vigasz" könyvét (lásd fönt) és Spamer-é (Texte aus der d. Mystik des 14 u. 15 Jahrh. Jena 1912), ezeknek, továbbá Pfeiffer prédikációinak Sievers Jostes, végül Denifle latin szemelvényeinek felhasz­nálásával készült a jelen tanulmány. Büttner sok szempont­ból becses fordítása nem tekinthető tudományosnak, mert nem veszi figyelembe a kritika (főleg Spamer) eredményeit, vagyis több oly prédikációt és értekezest vesz fö!, melyeknek eckeharti szerzősége nincs eléggé igazolva. Kilátásba van helyezve E. kiadára a „Deutsche Mystiker" c. derék vállalat­ban (Verlag Kösel. Kempten und München), melyben eddig kőt kötet jelent meg (I. Seuse, II. Mechthild von Magdeburg). Végül megemlítjük, hogy a Szellem c. folyóiratban (Budapest 1911 december) megjelent E.-nak négy prédikációja magyar nyelven („Az örök születésről") Balázs Béla fordításában. Mivel e sorok írója nem annyira filológiai, hanem főleg filozófiatörténeti és theologiai szempontból foglalkozott E.-tal, csak az E.-ról adandó kép kikerekítésére emlékezhetik meg néhány szóval E. nyelvéről, mely külön tanulmányt igényelne. Oly komoly ember, mint Lásson e tekintetben, azt mondja írónkról: E. ist der Urheber einer philosophischen Prosa in Deutschland. Kirchliche Predigten und mystische Erbauungs­schriften von hoher Vorzüglichkeit und Meisterschaft der Sprache hat es auch vor ihm gegeben. Aber für seine Speku­lation hat er das sprachliche GeAvand sich selber erschaffen

Next

/
Thumbnails
Contents