Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

Eckehart mester élele és tanítása. 83 faires germanista egy vaskos kötetben azt, amit E.-ra vonatkozólag 18-évi gyűjtés eredményekép nyomtatott könyvekből és kéziratokból összeszedhetett. Egy második kötet tartalmazta volna az irodalomtörténeti bevezetést, a jegyzeteket ós esetleges pótlékokat, de ez az E. kutatás pótolhatatlan kárára sohasem jelent meg. Ez I kötet tartalmaz 1. 110 prédikációt, 2. 18 traktátust, 3. mondásokat (E.-i „szállóigék"), 4. szintén rövidebb darabokat. (Liber positionum) A nagytudományú kutató verőfényes optimizmussal eltelve kijelenti, hogy δ annyira beleélte magát E. irataiba, hogy amit δ a gyűjteményébe felvett, az biztosan mind E.-tól való és a későbbi kritika sem fogja tőle elvehetni i. m. XII. De már ő is beismeri, hogy nem egy darab hézagos, vagy későbbi kevésbbé hiteles kéziratban maradt fenn, és hogy a kéziratok tetemesen különböznek egymástól. A Pfeiffer-féle anyagot bővítették egyes darabokkal Preger Zeitschrift für hist. Theologie 1864. Wackernagel Altdeutsche Predigten und Gebete 1876. Jundt: Histoire du panthéisme. 1875. Sievers: Zeitschrift für deutsches Altertum 1872. (Deutsch i. m. 146 s. k.) Jelentős fordulatot idéz elő az Ε. kutatás terén a már több ízben említett Denifle, aki 1880-ban az erfurti könyvtárban (Cod. Amplon, fol. n. 181 alatt) ráakadt E. latin műveinek egy részére, melyekről századokon át semmit sem tudtak. Pedig Nicolaus Cusanus (1401—1464) a renaissance kor filozófiájának érdekes alakja és bizonyos tekintetben E. szellemi rokona, de mindenesetre nagy tisztelője még látta E.-nak a szentírás legtöbb könyvéhez irt kommentárjait, sok prédikációját és vitakérdéseit, így a Jánosról írt kommentárja egyes kiszedett cikkeit. Trithemius János sponheimi apát pedig (4- 1516) E. latin iratainak a jegyzékét közli — bár nem teljesen. A Denifle-től felfedezett művek E.-nak nagy Opus tripatitumából valók, melynek, mint a neve is mutatja, három része volt: I. Liber propositionum, mely 1000 tantételt tartalmazott, 14 traktátusra elosztva. Ε rész feladata a tantételek felállítása és azok magyarázata. II. Opus vagy Liber quaestionum, egyes kérdések tárgyalása, illetve a tantótelek részletes kifejtése. III. A tételeket a bibliából igazolja a két részből állott opus expositionum, a) opus sermonum: bibliai textusok magyarázata, b) kommentárok a szentírás egyes könyveihez. A kéziratban a két bevezetésen kivül (az egyik az egész opusba, a másik az opus prop.-ba vezet be) csak a III. rész van némileg képviselve. Ennek második alrészéhez tartoznak a Genesis, Exodus és Sapientiához írt kommentárok, az elsöhöz a töredékesen fennmaradt Ekklesiastikus. Ezenkívül Denifle Cuesben egy papirkóziratra bukkant ezzel a jelzéssel: Expositíones et sermones in scripturas sacras. Ez a kézirat ugyan fiatalabb mint az erfurti, amennyiben 1443-ból, való 6*