Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása
Eckeli art mester élete és tanítása. 81 12. Mindaz, amit a szentírás mond a Krisztusról, igaznak bizonyul minden jó és isteni emberben. 13. Ami csak sajátja az isteni természetnek, minden teljesen sajátja, az igazságos és isteni embernek; ennélfogva, amit csak ez az ember cselekszik, mindazt az Isten cselekszi ós δ teremtette az Istennel együtt az eget és a földet és teremtője az örök igének és az Isten ilyen ember nélkül semmit sem tudna tenni. 14. így a jó embernek a maga akaratát az isteni akarathoz kell alkalmazni, mert ő maga akarja mindazt, amit az Isten akar, mivel az Isten valami módon akarja, hogy én bűnt kövessek el, úgy én nem akarnám, hogy ne kövessek légyen el bűnt és ez az igazi bűnbánat. 15. Ha az ember ezer halálos bűnt követett volna el, ha az ilyen ember helyes észjárású volna, nem kellene azt akarnia, hogy δ azokat a bűnöket el ne követte volna. 16. Isten tulajdonképpen nem parancsol külső cselekedetet. 17. A külső cselekedet tulajdonkép nem jó, sem nem isteni eredetű ós tulajdonkép nem is az Isten cselekszi azt és nem is δ hozta létre. 18. Vigyünk (elébe) nem külső cselekedetek gyümölcsét, amelyek bennünket jókká nem tesznek, hanem benső cselekedetek gyümölcsét, amelyeket a bennünk maradó élő Atya cselekszik és hajt végre. 19. Isten a lelkeket szereti, nem a külső cselekedetet. 20. Mert a jó ember az Istennek egyszülött fia. 21. A nemes ember Istennek amaz egyszülött fia, akit az Atya mindörökre (eternaliter) szült. 22. Az Atya szül engemet mint fiát, még pedig mint egyetlen fiát. Amit az Isten cselekszik, az egy, ezért szül δ engemet saját fiává minden megkülönböztetés nélkül. 23. Isten egy . . . úgy hogy ő benne nem találhatni sokaságot, aki kettőt lát vagy különbségeket lát, nem látja meg őt, mert az Isten számon felül és számon kívül csak egy. Következik tehát, hogy magában az Istenben semmiféle megkülönböztetés nem lehet és nem is gondolható. 24. Az Isten fogalmával nem fór össze semmiféle megkülönböztetés, sem a természetben, sem a személyekben. 25. A mikor az mondatik: Simon jobban szeretsz-e engemet ezeknél? ennek az az értelme : jobban mint ezeket és ez helyesen van ugyan mondva, de nem tökéletesen. Mert az elsőben ós másodikban van több is, kevesebb is, fokozat is, sorrend is, az egyben azonban sem fokozat, sem sorrend nincs. Aki tehát az Istent jobban szereti, mint felebarátját, az helyesen cselekszik ugyan, de nem tökéletesen. Theol. Szaklap. XI. évf. 6
