Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

* 80 Síelényi Ödön. mihelyt az Isten volt, azonnal megteremtette a világot. (V. ö. ezzel E. következő passusát Unde cum quaeretur aliquando, quare Deus mundum prius non creasset, respondebatur, quia non potuit, eo quod non esset nec fuerat prius antequam esset mundus idézi Denifle i. m. 474 vagyis arra a kérdésre, hogy miért nem teremtette Isten előbb a világot, az volt a felelet: Azért nem, mert nem volt ós nem lehetett az „előbb", mielőtt a világ volt. Ε hely egyébként vitás. így pl. Bullinger i. m. 35 azt hiszi, hogy az első tétel semmikép sem származhatok E.-tól (az t. i., hogy Isten azért nem teremthette meg előbb a világot, mert maga sem volt a világ teremtése előtt) és hogy ezt a konfúziót az inkvizició csinálta. Ezzel szemben azt kell hangoztatnunk, hogy mivel a megrótt tanokat szószerint szokták átvenni avagy lefordítani, szükségszerűen föl kell tennünk, hogy egy ilyenféle mondat mégis csak előfordult E. műveiben. 2. így tehát megengedhető (az a felfogás), hogy a világ öröktől fogva volt. 3. Épúgy, mikor az Isten fiát, a vele együtt örökkévalót és egyenlő Istent szülte, ugyanakkor teremtette a világot is. 4. Szintúgy minden cselekedetben, a rosszban is egyaránt megnyilvánul az Isten dicsősége. 5. Az is, aki valakit gyaláz, maga által a gyalázat bűne által az Istent dicséri és minél jobban gyalázza, minél súlyosabb bűnt követ el, annál jobban dicséri az Istent. 6. Hasonlóképen az Istent káromló is, e káromlás által magát az Istent dicséri. 7. Ép úgy, aki ezt vagy azt (hoc et hoc = a véges) kéri, rosszul és rosszat kér, mert a jónak és Istennek a tagadását kéri. 8. Mert még az olyan emberekben is, akik nem törődnek a vagyonnal, sem a tisztséggel, sem a haszonnal, sem a kegyességgel, sem a szentséggel, sem a jutalommal, sem az Isten országával, sőt akik mindezekről lemondtak — az Isten tiszteltetik. 9. A minap azon gondolkoztam, akarnék-e az Istentől valamit elfogadni vagy kívánni. Nagyon helyesen akarok erről tanakodni, mert mikor én az Istentől valamit elfogadnék, akkor én neki alatta lennék, mint egy alattvaló vagy szolga, ő maga pedig mintegy az adás által uram lenne, pedig nem ilyen viszonyban kell az örök életben lennünk. 10. Mi teljesen átalakulunk és átváltozunk Istenné: épen úgy, mint a szentségben a kenyér átváltozik a Krisztus testévé, úgy változom én át Istenné, 11. Amit csak adott az Atya Isten az ő egyszülött fiának az emberi természetben, mindazt az egészet adta nekem is kivétel nélkül.