Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

* 78 Síelényi Ödön. necnon quecumque alia per eum scripta et docta, sive in scolis sive in predicationibus, que possent generare in mentibus fidelium sensum hereticum vel erroneum ac vere fldei inimicum, quantum ad ilium sensum revocavit ac etiam reprob avit et haberi voluit pro simpliciter et totaliter revocatis, ac si illos et ille singillatim et singulariter revocasset, determinationi apostolice sedis et nostre tarn se quam srcipta sua et dicta omnia summittendo. (Denifle i. m. 640). Preger tagadásba veszi, hogy Ε. csakugyan visszavont volna minden heretikus színezetű tant, mert δ a kölni visszavonást nem tekinti annak, más visszavonásról pedig nem lehet szó, úgy hogy szerinte (és Büttner szerint is) a kúria meghamisította volna a tényeket, mert feltétlen visszavonásról beszél, holott E. Kölnben 1327 február 13-án a visszavonást azon feltételekhez kötötte, hogyha tévedéséről meggyőzik, (i. m. I. 366.) Mi azonban a helyett, hogy rosszhiszeműséget tulajdonítanánk a pápának, inkább arra utalunk, hogy éppenséggel nem bizonyos, hogy a kölni manifesztum feküdt a bulla szerzője előtt, hiszen jeleztük, hogy erről a hivatalos bíróság tudomást nem vett. Sokkal valószínűbbnek tartjuk tehát — amire Keller Lajos újabb felfedezése is jogosít és amire bizonyára világot is vet, — hogy létezett egy másik okirat, mely E. ünnepélyes retrakcióját tartalmazta, de ez eddigelé nem került elő, eshetőleg talán örökre elkallódott. Ez képezhette a bulla vitatott állításának az alapját. Lehetne talán nyilt kérdésnek is hagyni E. visszavonását, de mi a magunk részéről igen valószínűnek, mert E. egyéniségével megegyezőnek tartjuk a visszavonást. E. szabad, bátor szellem volt, de tulajdorikép mégsem a harcnak az embere. Sokkal mélyebb tisztelettel viseltetett a római egyház iránt, semhogy harcba szállt volna annak tanai és intézményei ellenében. Egészen bizonyos, hogy hű fia volt ós maradt is egyházának, és ha egyik-másik tekintetben belsőleg el is fordult tőle mint egy Assisi Ferenc, vagy E. kartársa, Dante eszeágában sem volt egyházából kiválni és nyíltan valamely eretnekséghez csatlakozni. Bizonyos, hogy nem is volt világos tudatában annak, hogy mennyire eltávolodott az egyház hivatalos tanától. Számos bibliai hely értelmezésénél abban a véleményben volt, hogy allegorikus értelmezése fedi a hivatalos keresztyénség álláspontját. Egyébként, ő aki kora politikai zavaraiba semmikép sem elegyedett, ha nem húnyt is szemet a korabeli egyház árnyoldalai előtt, maga a tiszta vallásosság hirdetésével, nemes példaadásával igyekezett hatni és az erkölcsi jobbulás útját egyengetni. Delacroix mégis felveti azt a kérdést, hogy őszinte volt-e E. visszavonása? Hiszen úgymond i. m. 229. E. ünnepélyesen védi a maga igazát, félremagyarázottnak jelenti ki egyes tanait és aztán mégis hajlandó visszavonni mindent.